Kováts Péter : Nekem nem kell….

Katona voltam, és bizony a szerelmest?l való távollét megviseli az embert. Sokan közülünk fényképet tartottak a zsebükben és azzal pótolták a kedves bántó hiányát.
Én ebben is kicsit különböztem, nekem nem kellett a fénykép és a versemb?l kiderül miért nem.

Nekem nem kell fénykép rólad.

Nem kell a megfagyott pillanat

agyam apró sejtjeiben ott vagy

téged ?riz minden gondolat.

 

Nekem nem kell fénykép rólad.

Csak behunyom a szemem és látom

ahogy aranyló hajad meglebben,

s a szépség villan meg

      a szemüvegkeretben.

 

Nekem nem kell fénykép rólad

mert minden egyedüllétemben ott vagy

el?jössz, s leülsz egy gondolatágra,

lógázod lábad kedvesen, s gúnyosan

mosolyogsz rá minden hibámra.

 

Nekem nem kell fénykép rólad,

hiszen mint számítógépi vírus

minden idegsejtemhez hozzásimulsz

Te vagy minden lefutó üzenet kezd?bet?je,

Te vagy a kezdet és a vég igazi ígérete.

 

Nekem nem kell fénykép rólad,

csak gondolok rá és látlak.

Látom, ahogy alszol, gyönyör? a kép,

láttál már talán pihen? hópihét?

 

      S reggel mikor nyílik a szemed

     Tudom, biztosan milyen lehet.

     A búzavirág nyit így a világra

      halványkék színeket.

 

    Magam el?tt látom, nyújtózó testedet

    ahogy a tükrök visszaverik

    ébred? szivárványfényedet.

    Nem kell fénykép, hogy lássam

    ahogy ágyadból kilépsz

                         picit még álmosan,

    s átérzem mélyen takaród bánatát

    mert fél napig tested, nem ölelheti át.

 

   Nem kell fénykép rólad.

   Nem ?rzök zsebemben

               összegy?rt reményt.

    Itt kavarogsz mindenhol bennem

                           mint éterben a zenék,

    és ha egyszer a pupillámon

            megtörik majd a fény

    bomló sejtjeimben akkor is

    ott lapoz majd gyönyör? mosolyod,

    s keresi kitartón, hogy én hol vagyok

Legutóbbi módosítás: 2009.10.06. @ 07:13 :: Kováts Péter
Szerző Kováts Péter 69 Írás
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.