Én ebben is kicsit különböztem, nekem nem kellett a fénykép és a versemb?l kiderül miért nem.
Nekem nem kell fénykép rólad.
Nem kell a megfagyott pillanat
agyam apró sejtjeiben ott vagy
téged ?riz minden gondolat.
Nekem nem kell fénykép rólad.
Csak behunyom a szemem és látom
ahogy aranyló hajad meglebben,
s a szépség villan meg
a szemüvegkeretben.
Nekem nem kell fénykép rólad
mert minden egyedüllétemben ott vagy
el?jössz, s leülsz egy gondolatágra,
lógázod lábad kedvesen, s gúnyosan
mosolyogsz rá minden hibámra.
Nekem nem kell fénykép rólad,
hiszen mint számítógépi vírus
minden idegsejtemhez hozzásimulsz
Te vagy minden lefutó üzenet kezd?bet?je,
Te vagy a kezdet és a vég igazi ígérete.
Nekem nem kell fénykép rólad,
csak gondolok rá és látlak.
Látom, ahogy alszol, gyönyör? a kép,
láttál már talán pihen? hópihét?
S reggel mikor nyílik a szemed
Tudom, biztosan milyen lehet.
A búzavirág nyit így a világra
halványkék színeket.
Magam el?tt látom, nyújtózó testedet
ahogy a tükrök visszaverik
ébred? szivárványfényedet.
Nem kell fénykép, hogy lássam
ahogy ágyadból kilépsz
picit még álmosan,
s átérzem mélyen takaród bánatát
mert fél napig tested, nem ölelheti át.
Nem kell fénykép rólad.
Nem ?rzök zsebemben
összegy?rt reményt.
Itt kavarogsz mindenhol bennem
mint éterben a zenék,
és ha egyszer a pupillámon
megtörik majd a fény
bomló sejtjeimben akkor is
ott lapoz majd gyönyör? mosolyod,
s keresi kitartón, hogy én hol vagyok
Legutóbbi módosítás: 2009.10.06. @ 07:13 :: Kováts Péter