Kőmüves Klára : – ha, te annak nevezed –

 

Semmim sem volt, gazdag voltam,

minden jótól elárvultan

megtanultam szót sem szólni,

gondolatban hozzád bújni.

 

Dühöm fogytán, tisztul képed,

szavam nincs, de múltunk ébred.

Nálam jársz, ha bárhol lépkedsz,

bátor voltam és most félek.

 

Arcom más lett, nincs már ráncom,

kivasalta szánom-bánom,

Nem is érthetsz, vagy már tudtad,

szeretném még a meguntat.

 

Bölcsebb lettem, te vagy ára,

érdemtelen ez a számla,

fizethettem volna mással,

zsebből szökő zsarolással.

 

– ha, te annak nevezed –

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 610 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))