Árnyakat álmodik
belém az élet,
nem férnek hozzám
nyugtató fények.
Suttogva csusszan
szememre éjem,
szorongás kerülget,
a jöv?t félem.
Kerül a nyugalom,
eliszkol sántán,
szívemben tobzódva
rombol a Sátán.
Az éjszaka ívét
tartom vállamon,
felsebzi b?römet-
bánt engem, s én hagyom…
