Kavyamitra Maróti György : Holnap

 

Különös id?ponthoz érkezik az én életem holnap hajnalban 05:05 perckor, mikor még nem lesz fönt a Nap, és lenyugodni készül a Hold, és a Szaturnusz, a Vénusz és a Mars szép egymás mellettiségben ragyog majd az égen.
Ekkor, 05:05 perckor bioritmusom visszatér eredeti állapotába, a zérus pontba, születésem pillanatába.
Életem 21 255. napjának reggelén.

Tudjuk, már ?sid?k óta tudjuk: az Ember meg az ember is (úgy értem: az Örökkévaló, Teremtett Ember, és az egyedi, létezésbe vetett lény) három lényegi dolog szép együttese: test, szellem és lélek hármassága.
Teste természetesen az anyaméhben épül föl, és újabban hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy a lélek és a szellem is nagyjából meghatározódik ugyanott.
Közben persze azt is nagyon jól tudjuk, hogy mindhárom összetev? napvilágra kerülése után lényegében fejleszthet?: tornáztathatjuk testünket, és ekként fizikai állapotunk javulhat, er?södhet; épp így tornáztathatjuk szellemi és lelki állapotunkat is.
Ett?l eltekintve megállja helyét, hogy az ember er?i (fizikai, szellemi és érzelmi er?i) a megszületés napjától kezdve hatnak a testre, a lélekre és a szellemre.
E három dolog a születés pillanatában elindul, és onnan kezdve a halálig három különböz? hosszúságú szinusz-hullámban hullámoznak keresztül létünkön: ezek színesítik tetteinket, érzéseinket és a gondolatainkat: és ezt nevezik – úgy nagyjából ötven éve – bioritmusnak. Nincs, semmiképpen sincs hátrányunkra, mi több el?nyünkre válik, ha tudatossá tesszük ezt a hullámzó színjátékot az élet különféle területein, a hivatásunkban, a magánéletünkben, els?sorban azért, mert kihatásai több szempontból el?re jelezhet?k.
Már az ókori görög orvosok figyelembe vették, mikor van betegeiknek “jó” vagy “rossz” napjuk, ám  Nyugaton ezt az ismeretet elfelejtették, és csak elmúlt századunkban fedezték fel újra.
Újabban a dolog oly annyira elismertnek vélt, hogy fejlett nyugati kórházakban már m?tétek napjának kijelölése el?tt az orvosok megnézik a bioritmus adott állapotát, és igyekeznek „jó” napra tenni a m?tét id?pontját. Figyelembe véve egészségügyünk jelen állapotát, úgy vélem, ett?l a technikától még kicsit messze vagyunk Szép Hazánkban.
Egész egyszer?en a bioritmus nem mást jelent, mint életütemünket vagy az élet érverését, az életünk ritmusát. Olyan ritmus ez, amely születésünk percét?l az életünk végéig elkísér bennünket a természetben ritkaságszámba men?, szinte már – már unalmasnak t?n?  egyenletességgel, valamely nagyon lassú bels? óra ütemére.
Ez a ritmus a következ?k szerint alakul:  
a test fizikai állapotának ritmusa 23,
   a lélek ritmusa 28,
   a szellem ritmusa 33 napon át tart. 
Mármost ha három különböz? hosszúságú szinuszhullám elindul a nulláról, akkor azok csak a három periódus-hosszúság együttes szorzata után találkoznak újra, vagyis a mi esetünkben  21252 nappal születésünk után térnek vissza a nulla állapothoz, kerülnek egymáshoz vissza.
Ez a nap mindannyiunk esetében az ötvennyolcadik születésnapunk után hatvanhat nappal érkezik el.
(Igazán nem szeretnék túl ezoterikus színben tünedezni föl, de fölhívom figyelmeteket erre a számra: 66. Tán hallottunk mindannyian püntyögni már valamit a hatosról, a hatvanhatosról és – különösen – a hatszázhatvanhatról: nem árt tudni, hogy numerológiai szempontból e három hatosokból álló szám egészen egyenérték?: rossz ómen? hatosok, a gonosz, a romboló, a démonikus er?k száma.)

Mi történik, mi történhetik a 21252. napon?
Mi?
Rengetegszer eltöprengtem ezen, és különb- különbféle megoldásokra jutottam, de íme, elérkeztem ide: egy nap még és megtudom. Azért legkitartóbban arra gondoltam mindig, hogy kritikus napnak kell jönnie azon a napon, hatvanhat nappal ötvennyolcadik születésnapunk után.
Mert minden életer?m, életritmusom visszakerül az overkill, a zérus pontba.
Egykor a nemlétb?l a létbe hozott ez engem, alig lehet mást gondolni, mint hogy ezúttal a létb?l vezet vissza a semmibe.
Már persze nagyon populáris megközelítésben: tudni kell, hogy a bioritmus, noha egzaktul m?ködik, de korántsem arra való, hogy megadjuk magunkat a kérlelhetetlen sorsnak.
Persze, hisz egészen másként is fölfoghatjuk ama nevezetes napot: mi van, ha éppenséggel nem az esetleges halál, hanem éppen az újjászületés, az újrakezdés napja lesz ama holnapi, a 21252. napom?
Könnyedén el tudom képzelni, hogy e napon energiáim megújulnak: szerelembe esem (ez azért nem túl valószín?: kitartóan szerelmes vagyok egy ködképbe), alkotóenergiám megújul, fizikai er?im megkezdik második fejl?désüket.
Lehet, bíz’a’ nagyon meglehet.
Mindenesetre egy bizonyos: nem félve, hanem nagyon is kíváncsian várom e napot, a holnapot.

Eljátszottam még másként is e számmal, evvel a21252-vel.
Szabad?

E szám hosszabbik aranymetszete 13134 nappal születésem után érkezett el, vagyis kevéssel a 37. születésnapom el?tt.
Én alaposan megvizsgáltam, hogy miféle állapotban volt az én létem 1987. júniusában, és arra jutottam, hogy soha szebben, békésebben, er?im teljében nem voltam tán, mint akkortájt.

Akár így, akár úgy: eljön a holnap.

 

Legutóbb szerkesztette - Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.