Porfüggöny hullámzik kerék nyomán,
kiszáradt szájával sóhajt a táj.
Szétporló földben csak szenved a mag,
reménye halott és lassan fakad.
Illatos harmatot kap csak a föld,
szomjazók torkába cseppeket tölt.
Kiskunság földjéhez átok tapad,
makacsul megül és itt is marad.
Sorvadó remény is lefele néz,
felh?tlen ég felé lendül a kéz
Legutóbbi módosítás: 2009.06.05. @ 11:02 :: Matos Maja