George Tumpeck : Napi mozaik 17.

Szakemberek *

 

Az ember nem is gondolná, hogy mennyi szakbarbár él a világban. A Varázsló sem gondolta, pedig már régóta a szakmában van. Ezen a helyen a harmadik hónapja keresi a kenyeret, de valaki nagyon eldugta. Babra munka. Az álláshirdetések olyanok, mintha a jóistenkét várnák melózni, írd és mondd: mindenhez kell érteni, persze felsőfokon, de nem szabad, hogy papírod is legyen róla, mert akkor sokat kellene fizetni neked. Varázslónak vannak a papírjai, de csak titokban, így ezért nem hal éhen, van munkája, amit viszont kedvére szidhat. Itt rengeteg a hajóorvos, a repülőács, ami csak annyit jelent, hogy amikor emigrált, éppen a hajón vagy a repülőn találta-e ki, hogy itt mit fog hazudni, mihez ért. Az európai papírokat úgysem fogadják el. Hiába voltál orvos, itt tanulhatsz újra mindent, persze angolul, szerencsés esetben csak újra kell vizsgáznod mindenből, persze hogy angolul. Ugyan vihetsz tolmácsot, de ő nem érthet a szakmához, tehát a szakmai szakszavakat — ami a lényeg — úgysem tudja lefordítani.

A Varázsló itt már találkozott fejjel lefelé beszerelt szekrényajtóval, amibe őrült sok munkával átszereltek a zárat és zsanérokat, de úgy sem működött. Hiába na, pont olyan komplikált szerkezet mint az ék, és ezt az előző házmester, romantikus néven Superintendante csinálta, mert ő hivatalból is lehet hülye.

Azért tegnap meglepték a Varázslót. Újabb szekrényajtóhoz volt hivatalos. A lakó mély megvetéssel odabökte:

— Nah, nesze, ott van.

Varázsló meghatódott az irodalmi angol e nemesen egyszerű szóösszetételétől, de felismerte a szekrényajtót, ami hat centivel volt nagyobb, mint a keret.

— Na, te jól megnőttél — dörmögte.

A lakó felháborodva közölte, hogy az a dög — mármint az ajtó — nem akar kiszáradni. Hmmmm.

— Miért kellene kiszáradni az ajtónak? — érdeklődte ártatlan képpel a Varázsló. A szomáliai pásztor nyelt egyet.

— Hát, hogy összezsugorodjon — magyarázta. — A Super mondta, hogy még vizes a fa, de ha kiszárad, akkor pont jó lesz. Ez a dög nem szárad.

Most a Varázsló nyelt egyet, majd nemes egyszerűséggel letépte az ajtót. Szomáli szeme elkerekedett, Varázsló hóna alatt az ajtóval távozott. Megnyugtatásul még odavetette:

— Viszem zsugorodni.

A másik szörnyű dolog az elektromos áram. A mezűn még villanypásztor sem volt, az éhes oroszlán sem elemmel működött, így hogyan tudhatná szegény, hogy mi az, az áram, és milyen hatása van a gyanútlan turbánosra. Elmesélem, szörnyűséges.

 Visít, kiabál, átkozódik, hadar és dadog, remeg, és eszelős tisztelettel nézi a Varázslót, amikor puszta kézzel tekergeti a vezetéket. Varázsló nem hülye, hanem titkos villanyszerelő, és véletlenül tudja, mit csinál, Turbános nem tudja, csak jajveszékel, de azt hangosan. Ő ahhoz ért. Legközelebb előre köszön a drótnak is — és mától az asszony dugja be a dugót a konnektorba — mondta nyomatékosan. Most az asszony jajveszékel, de ez már magánügy.

Szóval itt mindenki abból profi, amilyen munka van. A kényszer ráveszi az embert, hogy mindenhez értsen. Láttam én itt hegedűművészt hagymát szedni és orvosprofesszort taxizni. Még az európaiak csak-csak feltalálják magukat, mert azért ők láttak mar kombinált-fogót és a többségük tudja, hogy a csavarhúzó nem a kerti veteményezés elengedhetetlen eszköze. Ne tessék mosolyogni, nem mindenki tudja. A tamil irodista másfél órai próbálkozás után hívta a Varázslót, mert nem tudta, hogyan kell kinyitni az ablakot, persze így könnyű varázslónak lenni. A prostituáltból takarító lesz, a vegyészmérnök feleségéből úrikurva.

Pár évvel ezelőtt történt, hogy a Varázsló jelentkezett egy, az újságban hirdetett postási állásra. Az interjún — mert ott az is volt — egy jóindulatú főnök felvilágosította, hogy wrong color. Ez értelemszerűen fordítva annyit jelent, hogy színesbőrűeket keresnek. Igaz, ezt hivatalosan nem lehet kiírni az újságba, mert a látszatra adni kell. Varázsló itt szembesült hátrányos helyzetével, miszerint Európából érkezett, érettségizett, fehér férfiakra ennek az országnak nem igazán van szüksége. Az iskolázatlan tamil tigrisre, a jamaikai kábítószer-kereskedőre és az afgán birkapásztorra viszont igen. Őket lehet vezetni, őket lehet etetni, mert ők egy kevésbé fejlett társadalmi rendszerből érkeztek. Ők itt maradék nélkül boldogok, nekik csoda, hogy víz folyik a csapból, hogy ablak van a lakáson, amit ingyen, vagy minimál bérért kapnak az államtól. Az európainak ez természetes, ő ennél többet akar, tehát mindig elégedetlen marad.

 

 

Legutóbb szerkesztette - George Tumpeck
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem