dudás sándor : Visszanéz?

Nyomtatás

                                    Kiöltözött az id?.

                                    Ágak lombosodtak,

                                    füvek kardosodtak.

                                    Az arcokat fénybe

                                    emelte május.

                                    Homlokom mögött

                                    visszahullámzott az út,

                                    a küldetés törvénye szerinti.

                                    Szökjél vissza – súgta

                                    a bennem él? kisgyerek,

                                    mosolygó Holdhoz,

                                    eszméltet? tájhoz,

                                    vissza,

                                    ahol még teljes az ígéret.

                                    Miel?tt rákérdezhettem volna,

                                    hirtelen elt?nt.

                                    Ahol állt

                                    megérintett

                                    az elérhet?nél mindig távolabbi

                                    messzeség  sugallata:

                                    legyen asztalodon

                                    kancsóban friss víz,

                                    pohár.

                                    Kenyér és virág.

                                    Kitártad ajtód,

                                    jönnek a vándorholnapok.