Lucskai Vincze : Ha még mindig tombol

 kifordulnak sarkaikból 
 az utcavégi házak 
            t?zfalat fordítanak
 a menetel? világnak 
 s befelé könnyeznek 
            mind
 a megvakult ablakok 

 a régi táblák sorra lekoptak 
 csak a házszám  
            az mi marad
            maradhat
 idegen név alatt görnyed 
            köz
            és utca tér
 más fajta bélyeget nyalogat az id? 
            jót nem ígér
 mint marhán az újra égetett billog 
            a tábla
            itt az ál világban

 szám?zve rég 
            az á-k
            s az é-k
 k?kapu lábánál kuksoló 
 kerék darázsk? vet?je 
            elkopott ék

 térjmeg utca  mélyén  
            ha arra vet?dnék
 vén kacat zsák fenéken   
 a megtorpant léptek 
            megtérnek
            kiutat keresve
            esdve
 s járom kasul 
            vagy keresztbe
 a fertályokat 
            bejárom
 léptem tapogatja  a kopott macskaköveket 
 a braille jeleket  
            mit meséltek
            ha fülemben  még mindig zenél
            bodor kútja
 és szélfogós  lámpám itt a közben 
 utam világítja 
            talán kifogja
            viharát lelkemnek
            ha még mindig tombol
 novum 
 forum 
 siculorum 

            te drága fehér botom

Legutóbb szerkesztette - Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...