Irlanda Máté : Változások

Hirdessük az életet a halottak napján. Szeretkezzünk apáink porain és a gyászvirágokon. Táncoljunk a sírköveken. T?zfény és dalok töltsék meg a kriptákat. Csattanjon föl nevetés az elhagyott kísértetházakból. Neveljünk rózsalugast a temet?kben. Hagyjuk ott a templomokat,hirdessük Isten nevét az erd?kben és a füstös kocsmákban.
   Nevetni akarok, hozd a bort! Világos?!
   Törd össze a tükröket, tudom, hogy milyen vagyok. Ne tör?dj hét év minden szerencsétlenségével. Ne a szerencsére várj, bor kell és f?! Röhögj, ha hasra esel a jégen. Kend a tükrökre!
   Most a gyilkos is levette a csizmát és a maszkot, mosolyogva mártja apja szívébe a kést. Ne rekeszd ki a gyilkosokat és a kurvákat, nincsen rá jogod. Hiszen most ölted meg az apád! Észre sem vetted, hogy te vagy a maszk alatt? Fuldokolva röhögsz részeges mámorodban apád holtteste fölött.
   A Vörös Halált régen leleplezték, de most nem haltak meg a részeg mulatozók, a Vörös Halál is tangózik. József Attila különös színeket és szimbólumokat lát az LSD hatására. Jim Morrison végképp letette a t?t, és csak vizet iszik. Mick Jagger beállt papnak. Ady Endre felfedezte a f? adta gyönyöröket. A papok bordélyházakban mulatoznak, még a kurvák áhítattal hallgatják a megtért stricik prédikációját különös, isteni vízióikról. A szabadság angyala újraépítette a Basteilles-t, de a börtön?rök a gyilkosnak adják a cellakulcsot.
   Érzem a kezed, ahogy kapkodva gombolja ki a nadrággombomat. Oh, milyen ismer?sek az ujjaid! Az arcod mégis ismeretlen. Borral és pezsg?vel h?tjük magunkat, gyönyör? ajkadon gyöngyöz? pezsg? folyik végig melleid irányába. Szeretlek! Távolról lágy zeneszó hallatszik,a szöveg ismer?s,mégis új.
„Tetteink messzire szállnak,
amit teszünk,azok vagyunk.
tetteink elhagynak minket,
de mi örökre itt maradunk.”
   Öngyilkosjelöltek tömege veti ki magát az Eiffel toronyból. A legutolsók alig egy méteres zuhanás után, az els?k hulláin landolnak.
   Drótkerítések mögül nézzük a barátaink hullájából rakott máglyát. Csak állunk és nem teszünk semmit. Csak nézünk. Részeges mámorunkban még szédülünk kicsit, de már a másnaposság szorítja abroncsba homlokunk. Nézzük a lángok szeszélyes játékát és lassan felkavarodik a gyomrunk. Öklendezés köszönti az éjszakát. Mindennek vége, mindennek vége. Vége…
2006
Legutóbbi módosítás: 2009.04.29. @ 10:32 :: Irlanda Máté
Szerző Irlanda Máté 132 Írás
Üdv mindenki.89-ben születtem Miskolcon,most dolgozok. Eddig Lestat de Lioncourt néven publikáltam