Zatykó Zoltán : Kritikus szemekkel – Szilágyi Dóra: Fióka

Ha véleményt írok egy alkotásról, az általában úgy teszem, mintha tapogatnék, vagy éppen ízlelgetnék valamit csukott szemekkel, kíváncsian várva a bennem feltör? ízeket, ingereket. Nem olvasom el el?zetesen mások véleményét, nem nézem meg, ki írta, kiféle, miféle, jelent-e meg már írása nyomtatásban, tagja-e valamiféle irodalmi szervezetnek, csak a szöveget tekintem önnön valójában, leírt lélekként vizsgálva sorait, szavait. A Fióka után azonban azonnal megnéztem Dóra lapját, ami igen kellemes szerénységgel vallott a Szerz?r?l. A novella roppant igényes szókincsével, szerkesztettségével, gondolatmenetével, tartalmi mélységével arról vall, hogy Dóra remek író. Komolyan gondolkodnia kellene eme irodalmi stílus aktív m?velésér?l, hacsak máris nem ezt teszi, titkolva el?lünk temérdeknyi kiadott írását, amelyekért a kiadók egymással versengve tülekednek a Szerz? ajtaja el?tt.
Maga az elbeszélés nem hatásvadász, nincs benne olyan esemény, amely meghökkent, és szinte el?re érezhet?, hogy a f?szerepl? gyermekkel valami jó dolog fog történni, hiszen megérdemli a sors kegyetlensége után. Mégis, leköti a figyelmet, és egyfajta gyengéden fokozódó kíváncsiságot gerjeszt. Semmiképpen nem tudnék olyan dolgot említeni, ami a Szerz?re nézve negatív lenne, bár számomra kissé gyorsított felvételként hatott az apa halála utáni rész. Fióka pozitív sors fordulta olyan hamarjában került bemutatásra. Az anya meggyilkolása és az apa baleseti halálának naturalisztikus jelenetéb?l származó traumából való kilábalás, és az analfabéta gyermekb?l hirtelen lett értelmiségi lelkész képe egy koromfekete éjszaka utáni hirtelen ver?fényként tárul elénk, kihagyva a pirkadatot. Talán erre azért volt szükség, hogy ne kalandozzunk el a tényt?l: meghalt egy fantasztikus ember, kinek nem a múltja emelkedik ki a történetb?l, hanem az, ahogyan élt, és segített az embereken. Nos, ez nem baj, és nem is hibaként említettem, csupán a szubjektív benyomásom, és ez cseppnyit sem csorbít a Szerz? iránti elismerésemen. Azt mutatja be, hogy a sors mégsem oly kegyetlen, mit azt hinnénk, van remény az életre, a megérdemelt jutalom semmiképpen nem marad el, ha hiszünk benne.
Dóra! Gratulálok! Írj még, vagy ha már írtál, gyorsan tedd fel ?ket, hadd olvashassunk még t?led.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Zatykó Zoltán 85 Írás
"Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni." Madách Imre: Az ember tragédiája