Horváth János : Egy esős nap

Miért nem szavalta el a Nemzeti dalt Pet?fi a Nemzeti Múzeum lépcs?jén?

 

 

 

A Pilvax egyik asztalánál kis társaság vitatkozik. Reggel óta van valami szokatlan a leveg?ben, ami feszültté teszi a beszélgetést. Máskor elsöröznek, békésen múlatják az id?t itt, a környékbeli egyetemek ifjú hallgatói. Ma kevesen jöttek, jogászok, orvosok, és Budáról a híd-mérnökök egy kis csoportja népesíti be a kávézót, szemmel láthatólag igen csak ritkásan. Talán, az es? miatt nem vállalják az utat, mert már napok óta dagasztja a sarat a korai égi áldás. Jól is jön ez az es? a gazdászoknak biztosan, de nem a szerelmes szívnek, amely heveset dobban az els? hóvirágra, a várva várt tavaszi napsugárra.

Az asztalnál Jókai vitázik egy orvos-hallgatóval. Hangos a szó, mert a deák nemigen hall az egyik fülére.

– Mondom én, hogy ki kell menni, ha ?k nem jönnek. El?bb a pestiekhez, aztán át Budára a m?szakiakhoz.

– Sándor se jött még, meddig kell várni rá?

– Ha jól tudom, Sándor Ceglédnél akadt el, eltörött a négyökrös szekér tengelye. Jönnie kell hamarost, mert lóra ült, hogy még itt érjen minket dél el?tt.

– No, meg valami dalt fabrikál, azt mondják a népek. Felolvasásra készül, nagyszabású el?adásra – szól a sarokból az egyik jogász-doktor aspiráns.

Ebben a pillanatban, Sándor érkezik nagy robajjal, kardcsörgéssel.  Fiatalos lendülettel ugrik fel az egyik asztalra.

– Megírtam, meg én, az angyalát! El is szavalom nektek barátaim.

– El?bb induljunk, szedjük össze a diákokat, aztán menjünk át Budára Táncsics börtönéhez – javasolja az egyik lelkes diák.

Az események megállíthatatlanul követik egymást. Jókai felolvassa a 12 pontot, és Pet?fi elszavalja a Nemzeti dalt. Közben a tömeg egyre n?.

Átmennek Landererhez, mert az van közel, és kinyomtatják a tizenkét pontot. Sándor er?sködik, hogy jó lenne néhány példány a Nemzeti dalból is. Irány a városháza. Itt megnyílik el?ttük a tanácsterem ajtaja. A tömeg elárasztja a termet. A polgármester aláírja a 12 pontot. A lelkesedés óriási.

Délután háromra nagygy?lést hirdetnek a Múzeumkertbe. Mire odaérnek, már tízezren is lehetnek. Az es? változatlanul esik. Sándor összeszedi az elázott papírlapokat, de a festék elmosódik, nem lehet olvasni a sorokat. Nem tudja, mit tegyen, a verset el kell szavalnia. Feláll a Nemzeti Múzeum lépcs?jére. Zászlók lengenek, a tömeg ?rjöng, Táncsics kiszabadítását követeli.

– Menjünk át Budára, Táncsics börtönéhez! – kiáltják határozottan.

Sándor nem tudja túlharsogni a nép hangját. Lejön a lépcs?r?l és csatlakozik a tömeghez.

Sokan nem is sejtik, hogy a nagy költ? itt jár közöttük, és milyen nagy a szomorúsága, hogy nem szavalhatja el a Nemzeti dalt. Kés?bb többen úgy emlékeztek, Pet?fi a lépcs?n állva elmondta a verset, de valószín?leg azt még a Pilvaxban hallották a nagy költ? saját el?adásában.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.27. @ 08:10 :: Adminguru
Szerző Horváth János 172 Írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.