Vandra Attila : A jólnevelt lány

A jólneveltségnek vannak hátulüt?i is…

 

– Elengedtem Esztert a szilveszteri buliba azzal a feltétellel, hogy még a te beleegyezésedet is kikérem.

– Szilveszteri buli. Hmmm… Aggódom.

– Egyszer csak el kell engednünk. Már betöltötte a 18-at…

– XII.-es. Nem volna jó, ha pont most csavarná el valamelyik a fejét. Tudod milyenek a mai fiatalok. Máson se jár az eszük… Szex és szerelem, e kett? kell nekem. A tanulásra fütyülünk. S szüleik meg hagyják ?ket. Eddig sikerült megóvnunk, nem volna jó pont most, fél évvel az érettségi-felvételi el?tt menne el az esze.

Arra gondoltam, hogyha sikerül a felvételije, akkor jöv?re nem leszünk mellette, hogy tanácsot adjunk neki. Talán sikerült megnevelnünk, ahogyan kell. Nem iszik, cigarettaszagot se éreztem leheletén soha. És elmondtuk neki elégszer, hogy…

– Azt nem lehet elégszer elmondani. A mai fiataloknak két fülük van. Egyiken be, másikon ki.

– De ha az öcséd Enik?jével hasonlítod össze, Ég és Föld. Jaj, nem is tudom, mit tennék, ha olyan lenne. Nagyon kiengedték a kezükb?l azt a leánykát. Alig töltötte be a 16-ot, de úgy ki van nyílva a szeme csipája… S milyen kihívóan öltözködik! Azon csodálkoznék, ha nem kezdte volna meg a nemi életet.

– Pont erre gondolok, hogy talán mégis sikerült megtanítanunk neki azt, amit szabad s amit nem.

– Ne feledd, hogy nem leszel ott. De talán igazad van. Hadd menjen. De még beszélj a fejével…

 

Eszter érezte, hogy az a pohár bor, amit megivott, hogy ne váljék nevetség tárgyává kissé a fejébe szállt. Leült az egyik sarokban, ahol kevésbé csípte a szemét a cigarettafüst. Ekkor találkozott a tekintete azzal a magas, jókép? sz?ke srácéval, akire már amikor megérkezett, felfigyelt. Nem ismerte, nem t?lük a suliból volt. Editnek az unokatestvére. A srác ?t nézte. Amikor látta, hogy a fiú egyenesen felé tart, elöntötte a meleg.

– Táncolsz? – szólította meg.

– Félrevonultam egy picit… – hebegte zavartan.

– Gyere, menjünk ki az erkélyre. Látszanak a csillagok – nyújtotta a kezét, hogy felhúzza.

Eszter háta megbizsergett, amikor a fiú a vállára tette a kezét, hogy kivezesse. Jólesett beszélgetni vele, de hideg volt a felh?tlen téli éjszaka. Bár vacogott, be nem ment volna semmi pénzért. A fiú is észrevette, hogy reszket. A hátához került, s átölelte, hogy melegítse meg. Jólesett hozzásimulni a pulóveréhez, de egy pillanat múlva már vegyes érzések lettek rajta úrrá. Egyszerre szólalt meg benne a vágy, hogy még jobban hozzásimuljon, s a lelkiismeret-furdalás, hogy illetlenséget követ el. De nem mozdult. Aztán érezte, hogy a fiú megfordítja, s mire bármit is szólhatott volna, ajkait a fiú ajkai zárták le. Elöntötte a forróság, szeme lecsukódott, s érezte, már nem igazán ura saját akaratának. Engedelmesen adta át magát, majd egyre szorosabban vonta a fiút magához, miközben egy-egy röpke pillanatra fel-felzakatolt benne a vészjelzés: „Nem lenne szabad, nem kellene…” Ez már rég nem a szül?k által el?írt illemszabályok szava volt. A vágy tzunamiként mosta el ?ket. Ez ama ezeréves n?i ösztön volt, amely Éva lányait sokszor visszatartotta attól, hogy elhamarkodottan engedjék át magukat az els? jöttmentnek. Sok rossz döntésb?l mentette ki ?ket az évezredek során, de nem mindig volt képes a vággyal szembeszállni.

A fiú két keresztbe font keze lassan siklott Eszter derekáról felfelé, mígnem jobb keze elérte a lány jobb mellét. Eszter megvonaglott, egy pillanatig ki akarta tépni magát a fiú kezéb?l, majd engedett merevsége, s egy pillanatig úgy fordult, hogy a fiú könnyebben elérhesse. Ekkor a fiú kezeinek mozgása megfordult, s tenyerei átsiklottak a saját oldalukra, majd megint lassan megindultak fölfelé a lány oldalán, s hamarosan ezúttal „kézügyben” érték el melleit. Eszter ekkor kitépte magát a fiú karjaiból.

– Nagyon fázom – szólalt meg benne a n?i védekez? ösztön, majd egy kis szünet után a vágy hozzátetette vele: – S meglátnak…

– Gyere, menjünk fel az emeleti szobába. Ott meleg van, s nincs ez a z?rzavar, mint itt a nappaliban.

Eszter engedelmesen indult be az erkélyajtón, de alig tett két lépést, amikor rádöbbent, hogy mire szól a meghívás. „Úristen, mint tegyek?” – szólalt meg benne megint n?i ?rangyalának vészszava. Ekkor pillantotta meg a fürd?szoba ajtaján kilép? Enik?t. Hirtelen kivonta magát a fiú ölel? karjából.

– Kell mennem a WC-re – magyarázkodott, majd oly hirtelen t?nt el a fürd?ben, hogy ez még Enik?nek is felt?nt. Enik? egy pillanatig habozott, mert fura volt Eszter viselkedése, aztán rádöbbent, hogy Eszter még az ajtót se zárta be maga mögött. Visszament a fürd?szobába, s kulcsra zárta. Eszter olyan vörös lett, mint a f?tt rák. Leült a lehajtott WC-födélre, a kezébe temette arcát. Enik? azonnal átlátta a helyzetet. Benyúlt a vállán lev? táskába, s gumi óvszert vett ki.

– Kell?

Eszter felnézett. Arcáról lerítt a vívódás, hogy olyan lépések közül kell választania, melyek mindegyike rémülettel tölti el. Visszautasítani se meri, mert nem szeretné elveszteni, de retteg megtenni is. Keze elindult az óvszer irányába, majd megállt. Egy ideig ebben a suta pozícióban állt, majd megszólalt. Hangja lemondó volt.

– Szerinted tegyem meg?

– Én nem tenném meg helyetted. Szerintem az a típus, aki számára a n? nem más, mint egy potenciális trófea, hogy ne fejezzem ki magam közönségesebben. Megkefél, majd húz egy vonalat, hogy tudja hányat hágott meg eddig. Holnap már csak egy vonal leszel a gy?jteményében.

– Honnan tudod?

Enik? látta, hogy Eszter nem hisz neki.

– Tedd el, legyen nálad! S ha nem használod el, visszaadhatod, nehogy anyádék megtalálják nálad. Ha ki akarod próbálni milyen a szex… De én úgy látom számodra több, mint egy kaland. Ha számára is, tud várni. Ha a „most nem”-ért faképnél hagy, örvendj neki. S ha nem hagy, akkor kaptál egy haladékot. De ha minden kötél szakad, legyen nálad.

Eszter csodálattal nézte a két évvel kisebb unokahúgát. Végül elvette az óvszert. Szemmel láthatóan megnyugodott egy kicsit.

– Mehetünk…

– Ne siess. Gyere, javítsam ki a sminkedet. Tud várni. Kibírja.

Amint kiléptek az ajtón, a fiú azonnal hozzájuk lépett.

– Ti lányok miért szerettek mindig együtt menni a budira?

– Szeretünk segíteni egymásnak a tampont feltenni, ha ennyire kíváncsi vagy – válaszolta Enik? szemrebbenés nélkül. – S van, aki szereti a vért szex közben – év?dött vele, majd otthagyta ?ket.

Eszter majd a föld alá süllyedt. Vörös lett, mint a f?tt rák. ? ilyet ki nem mert volna ejteni a száján egy fiú jelenlétében. Gyilkos pillantást vetett unokahúga után, aki visszafordult, s magára, majd rá mutatott, jelezve, hogy választhat, hogy ki menstruál. S?t olyan értelme is van, hogy van, aki szereti a sz?zlányokat… Kacsintott neki, majd beállt a körbe táncolni. Eszter ekkor értette csak meg az üzenetet…

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.01.04. @ 21:23 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 724 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.