éjjel még emlékszem. mikor
szabad vagyok nem nyom a fény
nem fullaszt szó sem mondatok
nem tekeregnek sunyin felém
beléptem akkor. éles fény fogadott
tüd?mbe élet édes b?z hatolt
hallottam száz fémes karcos hangot
körülnéztem láttam mi lesz mi volt
lent ájultéber álom mélyén feküdtem
fent beáradt a világ és felültem
örök hármasutak örök igenek örök nemek
örök vagyok és már csak sejtettem mi lesz velem
másztam és kúsztam elém álltak ajtók mások
bútorok ezer rács és falak és lábak rúgtak
felém de a mennyezet felettem kapaszkodásra
biztatott suttogott. elhittem. felálltam. futottam.
a meglepett szoba gyorsan zsugorodott
egyre zártabb lett a tér az ablakon
áradt áradt be az id? a fény a monoton
falak tövébe a félsz kuporodott
egyre gyorsabb gyorsabb a futás
ki innen el a térbe zárt tudás
az id?be bújt élet menekülne már
de csak újabb ajtót talál
az emberbe szült halál.
(rock and roll)
Legutóbbi módosítás: 2009.01.05. @ 05:47 :: Juhász M. Lajos
