Ragyás hiába húzta az arcára a szürke símaszkot, a metsz? fagy még így is belemart a járomcsontjába. A puha járású férfi a hidegben rövid dzsekije zsebébe vájtatta a kezét. Legalább fél órája rótta az utcákat, amióta kilépett a füstös és borszagú ferencvárosi kocsmából.
Pénz nélkül nemigen volt hova mennie, a jeges szél pedig percek alatt kisöpörte bel?le a f?t?anyagként is szolgáló kétszer féldeci rumot és azt a pár üveg sört, amit el?z?leg elfogyasztott. Ráadásul a cigarettája is fogytán volt. A férfi arra gondolt, ha ez így megy tovább, még a sitten is jobb volna.
Ragyás valami meleg hely után kutatott a símaszk alól kilesve, de a szürkületben csak a hiányos vakolatú falak között ver?dött a tekintete. Szinte örömet érzett, amikor megpillantotta a tér sarkán a trafikot. Szerencséjére még égett bent a lámpa. Azonnal a bódé felé kanyarodott, s habozás nélkül benyitott.
A trafikok amúgyis vonzották, gyerekkorában szívesen csellengett körülöttük, és ha a tulaj nem figyelt eléggé, megfújt amit csak tudott: rágógumit, gyufát, cukrot, s?t egyszer egy gombost?re szúrt szarvasbogarat is. Ám a biztonságos hátsó polcokon tárolt matchboxokhoz sohasem sikerült közelférk?znie. Pedig nagyon szeretett volna magának egyet, különösen a bogárhátú autóért sóvárgott.
A mackós, kék m?szálas kardigánt visel? trafikosn? felnézett az ajtónyitást jelz? hangra. Tizenöt éve települt a térre, és ezid? alatt látott már egyet s mást, de a trafikba berontó símaszkos férfi cseppet sem volt bizalomgerjeszt?. Tett is egy önkéntelen lépést a pult alatt tartott könnygázspray felé.
– Mit adhatok? – fordult a férfihez.
– Semmit – vakkantotta Ragyás. Melegedni jött, nem társalogni. A kocsmázás után amúgysem maradt egy vasa sem. Balhét sem akart, bár azt a belépés pillanatában felmérte, rajta kívül senki sincs a környéken. A n? nem t?nt ellenfélnek, a símaszk pedig végképp magabiztossá tette.
Ragyás alaposan körüljáratta a szemét a sz?k bódéban. Szinte a mennyezetig telepakolták mindenféle holmival, apró csecsebecsével. Egy darabig a cigarettásdobozokkal megrakott polcot vizsgálta, majd a túloldalon, az átlátszó falú dobozkákba csomagolt autómodelleken akadt meg a tekintete. Ragyás hezitált.
– Adjon egy piros Marlborót és egy gyufát – szólalt meg hirtelen.
– Hatszáz forint – nézett rá a trafikosn? várakozón.
Ragyás kotorászni kezdett, majd elindult a pult felé. A trafikosn? késlekedés nélkül el?rántotta a könnygázsprayt, azonban a férfi sokkal gyorsabb volt nála. Elöntötte az indulat, mint verekedés közben mindig.
Teletömte a zsebét cigarettával, és a pénztárgépb?l is kiszedte, amit talált benne. Biztosra vette, az aznapi bevétel nagyobbik részét a trafikosn? elrejtette valahova, de keresgélni most nem volt ideje, ráadásul a szemét is csak hunyorogva tudta nyitva tartani.
Egy dolgot azonban semmiképpen sem hagyott volna a trafikban. Lábujjhegyre állva épphogy le tudta emelni a fels? polcról a bogárhátú modellt. Kivette a dobozból, és kedvtelve nézegette. Majdnem olyan volt, mint az emlékeiben.
A pult alól nyöszörgés hallatszott. Ragyás odébblökte lábával az ájult n?t, majd siet?sen kilépett a sötétbe.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.24. @ 10:46 :: Magyar Csaba
