Elkopok lassan napjaidból,
Ahogy jön a hétre hét,
Elmerülünk a hétköznapban,
S észre se vesszük, hogy nehéz!
Elhamvad a láng is,
Ha nem dobnak rá új hasábot,
Mint az ár sodor tovább
A mindennapi feladat,
S nincs híd mely
Átívelné ezt a távot
Id?ben, térben,
S az emlékeket
(lenn a vízfenéken)
Belakják a virgonc nap-halak.
Tán igaz se voltál,
S ott a messzeségbe
Csak egy álmot kergettem én,
S tán én is csak egy
Álomkép vagyok már
Az életfolyam hullámzó vizén…
Elsodródó, torz tükörkép,
Kihunyt parázs, ki magában ég…
De voltam üstökös is!
Egyszer rég…
Egyszer még…
Legutóbbi módosítás: 2009.01.24. @ 16:44 :: Péri Györgyi
