Ha eljönne hozzád, mint kedves barát,
Fogadd lelkedbe, gyógyír gyanánt!
Mint értékes kincsed féltőn szeressed,
Hallgasd a józan, beszélő csendet!
Ha fáraszt a csend, mely hozzád szegődött,
Lelkedbe mérgező fullánkot ereszt,
Szeretnéd lerázni, mint nyomasztó nyűgöt,
Mert érzed, hogy megöl, mint nehéz kereszt.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.08. @ 16:51 :: M.Simon Katalin
