H.Pulai Éva : Hatvanöt éves a legrégebbi spanyol irodalmi díj, a Nadal

Január hatodikán délután Berlinben is arról beszéltek, hogy az idei Nadal-díjat Maruja Torres kapja, aki 2000-ben a Planeta Kiadó díját is elnyerte már. A díj is oda hullik, ahol már van? Vagy a kiadói érdek diktál, az, hogy mib?l lehet majd jó sokat eladni?

 

Részlet Pávai Patak Márta írásából:

 

A nagy múltú Nadal-díjat a Destino cím? barcelonai folyóirat fiatalon elhunyt f?szerkeszt?je, Eugenio Nadal Gaya emlékére alapították, még a halála évében, 1944-ben, és a hagyománynak megfelel?en minden év január 6-án, a karácsonyi ünnepkört lezáró háromkirályok (másképpen vízkereszt) napján este kerül átadásra. A régi Ritz helyett, amelyet éppen felújítanak, idén a Hotel Avenida Palace adott otthont a katalán f?városban a díjkiosztónak, ahol a nyertesnek 18.000 eurót hozott a három napkeleti bölcs.

 

A Destino Kiadó el?zetes tájékoztatója szerint a világ minden tájáról érkezett regény a pályázatra, összesen 274, azok közül választott ki egy nyertest a zs?ri, melynek összetétele idén a következ?: Germán Gullón (irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár), Lorenzo Silva (író), Andrés Trapiello (író), Ángela Vallvey (író) és Emili Rosales, a Destino vezet?je. A zs?ritag írók a korábbi díjazottak közül kerülnek ki, s szintén hagyomány, hogy az el?z? év nyertese is tagja a zs?rinek, azonban az el?z? díjazott, Francisco Casavella december 17-én negyvenöt évesen szívinfarktusban meghalt, már csak emlékezhettek rá a pályatársak: a tavalyi második helyezett, Eva Díaz olvasott fel egy részletet a Lo que sé de los vampiros (Amit a vámpírokról tudok) cím? regényb?l

 

Kijelenthet?, hogy a Nadal az a nagy múltú díj, amely mostanra csupán a nagy el?dök nevéb?l él, visszamen?legesen immár nekik köszönheti a rangját (Laforet, Delibes, Ferlosio, Martín Gaite, Millás), ahogy annakidején ezek az írók a Nadal által lettek híresek. Az idei díjazottat is el?re tudni lehetett. Maruja Torres, aki els?sorban újságíró, szókimondó asszony, de semmivel sem több. Díjnyertes regénye, az Esperadme en el cielo (Várjatok rám az égben) a két elhunyt íróbarát, Terenci Moix és Manuel Vázquez Montalbán szellemét idézi meg, a szerz?vel együtt ?k a f?szerepl?i a könyvnek. A címe hallatán a Nana Mouskouri el?adásában sokat hallott sláger, aztán Mina el?adásában Almodóvar-betétdalként a Matadorból is jól ismert Espérame en el cielo, corazón (Várj rám az égben, szívem) jut el?ször eszembe…

 

A szerz? azt mondja a regényér?l: „Bonyolult cselekmény, hatalmas iróniával, gyengédséggel és érzékenységgel megírva. Van benne mozi?rület, gay?rület, pletyka?rület. Azt hiszem, a regényben az a legvarázslatosabb, hogy olyan, mint egy okos képregény.” A regény és a kalandfilm hagyományait követi a m?, melynek három f?szerepl?je visszatér a múltba, és végigjárja érzelmi fejl?désének színtereit, és mint egy mesében, egyszer csak Barcelonában, Alexandriában vagy Madridban találják magukat.

 

Forrás: www.litera.hu

 

Legutóbb szerkesztette - H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1138 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva