Bulgakov és Szabó L?rinc mostanság
Rád
nézek. Gyönyör? testedre,
hangod hallom a szívemben,
szétszórtad minden szavam,
kezdhetem újra a nyelvet.
Aztán a vágy úgy rendít meg,
Akár egy rablótámadás.
Miféle b?ntény-áldozat
vagyok, aki vagyok, járok,
fontoskodom napjaimnak
pályaszélén, miközben halk
sugarak zúgnak át rajtam
s már ezernyi telefonban
benne vagyok. Szavam sincsen,
talán gondolati úton
géphibát is okozhatnék,
ha er?sen rád gondolnék,
s ki hív akkor segítséget:
itt verg?d’ egy ösztönállat,
kifosztva és megalázva,
feje ottan, teste innen;
öröklétb?l meggyötörten,
s honnét tudnák, ha csak nézlek.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.08. @ 20:31 :: Petz György