Újabb széltoló nap…
Az ember csak nézi a falat
s én pont így vagyok…
Szobám rejtekén kóborlok
elveszett ingoványokon
sötét rideg helyeken…
Gondolatom óvatosan lépked
kitaposatlan ösvényen…
S zajtalan némaság
mi körbeveszi testemet…
Fényt vet a falra
majdnem elveszi szememet…
A gondolat hirtelen visszaszökik
követve taposott nyomait…
A nyugalom megszűnik
s már hallom az élet zajait!
Legutóbbi módosítás: 2009.01.12. @ 16:49 :: Furuglyás René