Juhász M. Lajos : tengerem

(Sovinje, 2006)

 

mert mindegyik külön jelentéktelen

csillantja fehér fodrát azúr hátán

partra szalad ott elsimul nesztelen

és már fordulna is vissza végtelen

sorban újra újra esztelen

 

remegő árnyékkal csillantja a nap-

fényt én békén hallgatom örök zaját

téridő surrogás monoton hullám-

verésben telik időm az egyik nap

a másik után hullám hullám

 

csupán sejtem nem hasztalan a tenger 

csendje ezer nyelve ezer suttogó

szava jelenti már a teljes csendet

ami emlékszik még ulysses vizet

érintő könnyed mosolyára

 

ezerszer ezer egyforma cseppben

mögöttem sorakoznak napjaim

de a tengerparti csendben ünnep

hullámzik meztelen testemmel a

végtelen csend ünnepel velem

 

emlékszel? hányszor kérdezted hová

szaladnak jelentéktelen szavaid

végtelen monoton sorokban esztelen

mit visznek gyönge hátukon belőled

újra és újra már látom a választ

 

tengerem

 

Legutóbbi módosítás: 2019.07.08. @ 16:23 :: Juhász M. Lajos
Szerző Juhász M. Lajos 100 Írás
http://radiobauhauz.blogter.hu/ lézengő ritter (1959-es évjárat)