Hozzád tapad már minden emlékezet…
Holt emlékezet
Mert id?t, teret magadban hordoztál,
mélység, magasság benned keletkezett,
a mágnesesség jöttöddel érkezett,
ahogy a föld a világ?rben kószál.
Hozzád tapad már minden emlékezet,
egy szép szakaszban csak velem sodródtál,
mert egyszeri és különleges voltál,
lehoztál nékem egy tenyérnyi eget.
Túllép a jelen szándékunkon most már,
szétszabdalt utunk más irányba vezet,
de létezik még, amit hozzám hoztál,
el nem hervadó, pörzsös emlékeket,
amit az élet soha ki nem rostál,
mert rám tapad, mint holt emlékezet.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.04. @ 06:41 :: Bonifert Ádám