Hamis múzsának hódolt a költő,
Sivár lélekkel írta verseit,
Körötte sötét és néma volt minden,
Senki se hallotta énekét.
Mióta Kalliopé ágyában ébred,
Az igazak útja előtte áll,
Dalára megáll az égen a csillag,
Vizeken csitul a féktelen ár.
A költő, ha szól édes szavakkal,
Meddő sziklából forrás fakad,
Múlik fájdalma gyötrelemnek,
Emésztő gondok súlya apad.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.04. @ 02:32 :: M.Simon Katalin