„el?re a Holnapkeres?k csillagtalan útján”
vajon hol
a gy?zelmi diadém
csak az évgy?r?k
szorítanak
a rítusok szürkék
elny?ttek
a modern zokogások
durvák
belülr?l cirógatnak
csak a gyengénlátók
képzelt lendületével
megyek – még mindig –
el?re
a Holnapkeres?k
csillagtalan útján
a társtalanok
dacos igyekezetével
megyek
letaposott bocskorral
vérz? lábbal
csigorgó fogakkal
megyek
a valaha-volt
Messzenéz?k
vad d?hével
megyek
megállás nélkül
emésztem a mát
és magam…
mindaddig
mig a Vagyok kezéb?l
a hozott gyurma
semmivé porlad
s a Nagy palatábláról
nevem lassan leolvad
Legutóbbi módosítás: 2008.10.22. @ 01:29 :: Szabó Csilla Judit