Sonkoly Éva : Gyertyafény

Vígasztalás, magamnak…

 

 

Vacsorázatunk.

Szemedben

néztem a három

gyertya fényét.

Apró láng…

Elhoztam magammal,

itt ég a lelkemben.

Este világít, altat,

utat mutat hozzád.

Érzem simogató kezed.

Ujjaid átfogom,

s végig alszom veled

az éjszakát…

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.10.12. @ 09:22 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 581 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"