PESSOA
Engem már kínoznak fekélyek,
ifjúság híjával elélek;
szemem, szám, testem is akadály,
nem tudom, hova visz ez a nyár.
Vihet bárhová – nem bánom,
csöndekbe h?lnek a barátok,
elhallgatják már a meséket:
ifjúság? – jönnek a fekélyek.
Nagyon meg kell tanulnom,
amit nem akarok tudni.
Például a lépcs?njárás
különösen egyszer? ritmusát,
de a lélegzést is;
mert amikor fölfedezem a lépcs?t,
majdnem orra bukom, lépést tévesztek,
ha a lélegzésre figyelek, már-már
rosszul vagyok a bels? zajoktól,
és ha a fogantatásra,
akkor hiába nemzenék.
Nagyon meg kell tanulnom
például élni.
Az vagyok, ami elmúltam.
Ha nem múlok, nem vagyok.
Múlni szeretnék. Lenni.
Ha emlékezem, vagyok,
az, ami elmúltam.
Csak a jelenben élek,
mint folytonos lenyomat,
olyan az agyam és
alattam a föld is:
lenyomat.
Legutóbbi módosítás: 2008.10.30. @ 14:08 :: Petz György
