Petz György : AMAZONASTL CEÁNIG

Nyomtatás

AMAZONASTÓL ÓCEÁNIG

1.

ÁRADÁSBAN

(Amazonas)

A vizet, a vizet, mindig is a vizet akartam,

amikor a nagy ár nyújtózott házunk után,

s fölmentünk, föl a ház tetejére, amíg

körülöttünk haragoszöld táncba kezdett

az elúszó erd?, és állatok emelték ki fejük,

s lihegve hívtak meg nem maradni odafönn,

míg körülöttem az örvényben láttam:

mindegy is már, ha megyek, ha nem, akár

a szoknya a lány derekán, közepén a halál;

megláttam a hívást, mi nem akarás nem menni

odébb, s már közelebb akaratlan a zúgó csönddel,

a szennyeken túli csönddel, a vízzel eggyé

lenni, nem, nem a selva, mi ott zúg lenn,

ez a vízbe’ föloldott erd? – de a magány.

2.

TENGER

Hitted volna:

szélir?l igazi minden tenger,

ahol kosz díszít bádogdobozt,

olajos-hal kint-bent,

ingás szelidül,

tátogó kopoltyú lassul föl-le,

betonok közé határtalan,

vízszintes sós kútú piszok.

Hát ide vágynál?

süket szemednek illatot kérsz itt,

hol a szürke is egyszín?,

s bomol a bomlás,

kimarad az élet,

a szépség, mert élet a jóság

leltárt készítsz, papírra ?rt,

nagy-végre szembeállnál,

akár feny?fa dísz el?tt:

fejére ék és lába tört

De kell a másik is:

víznek én és én a víznek:

két határ egy, nyílt tekintet,

zajok csöndje, mez?szag,

távolok, áramok, törtségem hajóm

– merüléssel bajlódik a szív,

szépségre, újra, lényem kitárva,

mérföldeket már nem magamban mérek,

korállokat tüzekb?l,

jegekb?l köveket

nem magamnak nézek;

De mert, hogy mégis élet,

szelet legy?znek mélyek