Niezis Zenora : Elalvós

Sötét szivárog a falakon,
A vízben remegés mocorog.
Haragszanak a színek egymásra:
Tetemeik lesznek az árnyak.

Szökik a fény az ablakon,
A halott színekkel maradok.
Elfolyik lassan az ébrenlét,
Álom-sivataggá lesz e tér.

———————————————————————————————————

Háát, nem is tudom. Hogy jön ide víz? És miért halottak a színek? Ha egymást irtják, akkor is egynek maradnia kell. Az volna talán épp a fekete. De ha a tetemek is árnyak, sötétek, akkor miért pont velük maradsz? A sivatag pedig nem idéz sötétet. Ellenpont volna? Ahhoz viszont nem elég kontrasztos…

Szóval, olvasgattam, barátkoztam vele egész nap, de valahogy nem békéltem meg vele.

Sajnálom.

Üdv: H.N.I.

 

Legutóbbi módosítás: 2008.10.09. @ 05:02 :: Niezis Zenora
Szerző Niezis Zenora 7 Írás
Szegedi leány vagyok, aki nyitott a művészetekre. Jelenleg színésznőnek tanulok, de hogy hova sodor a sors az a jövő zenéje... A verseim egyenlőre csak próbálkozások, de várom az építő kritikákat, hogy fejlődjek.