Fischer Krisztina : Parázs a szívemben

 

 

Láng vagy a lelkemben, halkan suttogó,

Parázs a szívemben, kínzón lángoló

Nappal angyalként, szárnyakkal védelek,

éjszaka, álmomban, öledben reszketek.

 

Sóhajts fel mellettem! Súgd fülembe újra!

Érzem, a sóhajtást fájdalom szüli.

Ölelj, és szoríts meg, a szívem úgy súgja,

Enyém vagy, közel vagy és mégis oly távoli…

 

Bennem a távolság, benned a kétség,

testemet vágy gyötri, lelkedet kín.

Nappal bennem er?s a hit, de jön a sötétség…

szemed lecsukja, és újra hazahív.

 

 

 

 

Mamba

Legutóbbi módosítás: 2008.10.18. @ 19:15 :: Fischer Krisztina
Szerző Fischer Krisztina 16 Írás
Kapcsolatom a művészettel a rajzolással kezdődött. Gyerekkorom óta rajzolok, és grafikát tanultam pár évig. A rajzolás végig kísérte az életem, és kretív kifejező eszköze volt az érzéseimnek, a fájdalmaimnak. A rajzaimban ott vannak az érzéseim, a pillanatnyi hangulatom. Ha pár év múlva rájuk nézek, pontosan tudom, mit éreztem akkor. Történt egyszer, hogy egy hangulatképem sarkába írni kezdtem, és megszületett az első vers. ÁÃ?gy kezdődött. Nem írok gyakran. Amikor írok, elragad, és megállás nélkül írok, születnek a sorok, mintha transzban lennék. A versek mellett pedig gyakran megbújnak apró firkák. :o) Másik szerelmem a spot. römfutó és természetjáró vagyok. :o)