Fecske Panna : Védtelen

 

 

 

 

Megtörten reszketsz,

– látlak! –

belestem a józanság szűk járatán,

kuporogsz a földön,

fehér ruhád körötted hullámzik,

mintha lelked volna

vértől mocskos.

Ős ráncaid rémület kontúrozza,

megtörtél.

Itt térdelsz előttem,

nem segíthetek,

a gonosz verhetetlen, mert én magam vagyok,

karöltve annyi mással.

Se arca, se hangja, se neve,

teste húsvér bosszúvágy ,

torkodra fonja ujjait

– én is érzem! –

véred lüktet finom bőröd alatt.

Fojtogat

lassan haldokolsz

– Hazám! -,

nem tudom

legyőzni önmagam.

 

Legutóbbi módosítás: 2008.10.02. @ 06:45 :: Fecske Panna
Szerző Fecske Panna 250 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...