Ma lettél nyolcvannyolc éves,
Anyám! Igaz, negyvenkét
éve már er?sen megcsendesedtél,
mások azt mondják,
elmentél, és lehet ebben is
némi igazság.
A test, földben pihen,
és látni téged csak képeken,
meg ritka álmokban adsz esélyt,
de az, hogy visszatérsz,
rólam, vagy hozzám beszélsz,
lerombol minden tévhitet.
Velem élsz, mellettem, bennem.
A burokhoz, testhez,
többször lementem,
ültem, simítottam a kereszten,
és meséltem, hol, kivel
mi történt. Voltál csendes,
kitartó hallgatóság.
Tudtam, tudom, dolgod ezernyi,
odafenn sem lehet pihenni,
vagy énekelni kell,
vagy festeni hajnal ébredését,
tévelyg?k lépését tenni
vissza útra, és tudom,
ha jön az elszámoltatás,
újra egy család nem leszünk.
Akkor és ott, ahogyan mások,
az interjúra, kulcsos kápó
dönt? szavára várok,
mindent kiterítve, elmondva,
megmagyarázva,
csak ott válunk egymástól,
Anyám!
Te visszamész énekelni,
én meg egy csöppet melegedni,
ahol hagyják és f?tenek!
Legutóbbi módosítás: 2008.10.04. @ 03:08 :: Balog Gábor -csataloo
