Balog Gábor -csataloo : Figyelj, te Fény!

(A délibábnak)

 

 

Fény.

Sugár,

Rég eltévedett,

vissza , Napba vágyik…

Bánat tengerén, idétlen vízcseppel

szivárványt játszik, tör és épít harmóniát.

Aztán megrázza magát, nedves haját álomba törli,

nem hagyja letörölni az életvizével könnyeit…Zokog.

Értelme semmi.

Fény.

Napból

hajnalban kiváló.

Vonalban futó, nyílt,

sosem hibázó, hisz nem tehet

arról, hogy útjába állnak a tárgyak,

kövek, mázsásak mellen, prizmák, csalárd

szavakkal fénytör?k, és megalázón emlékez?k

a ritka pillanatra, hol órára, napra sötét világba bevilágított

bérmentve ingyen, mert ilyen jellege-jelleme a fénynek. Az egésznek

értelem így van.

Fény.

Oly sokszor

megtör?, földben magot

nevel? er?, melegség, pilács az olvasáshoz.

Hozzám kukkants be, ne „bárki máshoz“! Megfoglak,

tükörtermembe duglak, hogy el ne szökj, és glóriát kötök

minden makacsul szálfaegyenes vakhitedb?l. Megcsapolom hozott

energiád, és kis világom – a t?zb?l gyúrt vízjegyek fiát – melengetem majd veled!

Értelme így lesz!

 

 

Legutóbb szerkesztette - Balog Gábor -csataloo
Szerző Balog Gábor -csataloo 179 Írás
Írok, olvasok. Többnyire jókat.