(A délibábnak)
Fény.
Sugár,
Rég eltévedett,
vissza , Napba vágyik…
Bánat tengerén, idétlen vízcseppel
szivárványt játszik, tör és épít harmóniát.
Aztán megrázza magát, nedves haját álomba törli,
nem hagyja letörölni az életvizével könnyeit…Zokog.
Értelme semmi.
Fény.
Napból
hajnalban kiváló.
Vonalban futó, nyílt,
sosem hibázó, hisz nem tehet
arról, hogy útjába állnak a tárgyak,
kövek, mázsásak mellen, prizmák, csalárd
szavakkal fénytör?k, és megalázón emlékez?k
a ritka pillanatra, hol órára, napra sötét világba bevilágított
bérmentve ingyen, mert ilyen jellege-jelleme a fénynek. Az egésznek
értelem így van.
Fény.
Oly sokszor
megtör?, földben magot
nevel? er?, melegség, pilács az olvasáshoz.
Hozzám kukkants be, ne „bárki máshoz“! Megfoglak,
tükörtermembe duglak, hogy el ne szökj, és glóriát kötök
minden makacsul szálfaegyenes vakhitedb?l. Megcsapolom hozott
energiád, és kis világom – a t?zb?l gyúrt vízjegyek fiát – melengetem majd veled!
Értelme így lesz!
Legutóbbi módosítás: 2008.10.11. @ 03:24 :: Balog Gábor -csataloo
