– Taksony öregszik – mondta indulatosan Bulcsú horka a titkos tanácskozás közben, – Csak akkor maradhatunk meg, ha folyamatosan adóztatjuk a nyugati országokat! Nem húzódhatunk vissza hegyeink mögé! Százszor is bizonyítottam, hogy vagyok olyan er?s, mint Taksony! Kemény kézre van szüksége Attila népének! Ki tart velem?
– Az ?si törvény szerint Gyevü vagy ahogy ?k nevezik Géza lesz a következ?, de Taksony még fiatal. Nem korai még a fejedelemségr?l beszélni horka?- kérdezte Lél hatalmas kürtjét igazgatva.
– Bulcsúnak igaza van – kiáltott Súr vezér – Már elfelejtették a napnyugati kövér kalmárok, hogy kit?l rettegett minap Bizánc. Maholnap még az adójogunkat is elvitatják.
– Az már régen elveszett Súr! – mondta h?vösen Bulcsú – Aki magyar velem tart! Megleckéztetjük a fazékfej? vaslovasokat és az Ottó nev? arcátlan kutyát!
– Minden népemmel követlek horka!- kiáltott fel újra Súr.
– Én is megyek-, mondta Lél –, de akkor is azt mondom, Taksonynak szólni kellene!
Tíz nap múlva együtt volt a sereg a Balaton partján, mintegy tízezer harcos. Bizánc és a Pireneusok leigázói a hírhedt „ világnyargalók”. Taksony tudott a készül?désr?l, de nem szólhatott közbe mert az Erd?elvi kabar lázadás lekötötte minden erejét. Annyit megtett, hogy Kerecseny táltost lóhalálában a sereg után küldte, hogy próbálja lebeszélni az esztelen Búlcsú horkát a csatáról. Bulcsú örömmel fogadta a vén táltost hiszen ? mindig látta a jövend?t.
– Ültess nyírfát öreg és egy fehér cs?dört, áldozunk, hogy nagyra n?jön!
Kerecsen elültette a kis hajtást és megöntözte a cs?dör vérével, majd azonnal szent transzba esett. A harcosok borzadva nézték a földön fetreng? és érthetetlenül vartyogó öreget, de tudták, hogy ilyenkor az Iz-ekkel beszéli meg a jövend?t. Három óra múlva a táltos felpattant majd intett a horkának, hogy kövesse. Bulcsú odasietett az erd? s?r?jébe tör? vénemberhez és izgatottan várta a magyari Isten válaszát.
– Varjak tépik ki a szíved horka – mondta csendesen a táltos –, vér borítja be a sereged! Tégy le terveidr?l és vonulj Taksony segítségére a kabarok miatt.
– Taksony küldött vénember? – kérdezte gúnyosan Bulcsú. – Soha ilyen er?s seregem nem volt. Ha ennyi követ?m van mindig, akkor Bizánc már magyar terület lenne.
– Elbíztad magad, Bulcsú! Fehér galamb is volt az álmomban!
– Köszönöm atyám, hogy nem a sereg el?tt mondtad –, mondta már szelíden a vezér, hiszen a fehér galamb biztossá teszi a jöv?t – Kérlek, most térj vissza a bihari gyepükre. Értsd meg, ha sikerül újra birkaként terelni a nyugati országokat gazdagabb és fényesebb lesz a magyar törzs mint valaha. Ilyen fejedelem kell, ha országot készítünk, de addig is nyargalni kell!
– Ottó er?s és hamarosan az egész nyugati világnak ? parancsol majd! Az Izek vigyázzák minden léptedet horka! – mondta könnyes szemmel az öreg.
– Attila lépett ki sírjából! Méltó vezére lenne a Magyarnak Árpád, urunk után. – motyogta a vén sámán az eldübörg? sereg után bámulva.
Szinte veszteség nélkül ért a sereg a Lech folyó partjához. Útközben minden várost megdúltak és a csapat rohamosan gazdagodott, még a lovászfiúk is öt hat nyerget tudhattak a magukénak. Bulcsú összehívta a vezéreket amikor a távolban felt?nt Ottó serege akik a dúlások hallatán elébementek a magyar csapatoknak. Tombolt az augusztusi h?ség. Lél minduntalan kaftánja újába törölgette izzadó homlokát. Bulcsú így szólt:
– Lél vezérnek úgyis melege van ezért minden népével a szemhatáron túl keljen át a folyón és támadja hátba a vasfazekat, hordó csapatokat. Súr, te most kelsz át néhány száz lovassal és kikémlelitek az ellent utána, pedig az ?si módon nyilazgatva elhúzzátok ?ket északnak amíg a f?sereg átverg?dik ezen a habzó pokolfolyón. Ausburg kapui el?tt egyesülünk, majd megkezdjük eme német rókák kifüstölését. A terv bevált. A kisszámú német sereg fejvesztve menekült a biztonságot nyújtó falak mögé. Bulcsú már az ostromhoz fogott volna, amikor megérkeztek Konrád báró követei.
– A báró azt ajánlja, hogy tedd le a fegyvert és menekülj, amíg lehet! Nem elég er?sek már a magyarok nyilai. Bizonyára nem tudod, hogy Nagyuratok Taksony jelenleg is tárgyalásban áll Ottó királlyal a keresztény tanok elterjesztéséért országotokban.
– Mit vartyog ez a kimosdatott béka? Méghogy a szabad magyarok egy kifeszített istenre cseréljék az Izeket? Ezt még Taksony sem merné megtenni. Megsértetted a vendég jogát a mérges nyelveddel! Takarodj, miel?tt karóra ültetlek!
– Vigyázz azzal a karóval horka! Nehogy te ficánkolj rajta hamarosan!
Súr nem bírta tovább és fokosával kissé ráhúzott a nagyszájú követre. Ez túl jól sikerült, mert a parlamenter feje érett dinnyeként hasadt ketté. A többi német uraság hanyatt homlok rohant ki a vezéri sátorból és meg sem álltak a város határáig. Vörös Konrád bosszankodva hallotta a követek beszámolóját és azonnali támadást vezényelt abban a hiszemben, hogy a magyar sereg másik fele még nem kelt át a folyón, hiszen a követek elmondták, hogy körülbelül mennyi lovat láttak.
Bulcsú elmosolyodott a hírtelen felhangzó dübörgés hallatán. Lóra ugrott és hatalmas „ hújj” kiáltások közepette ellovagolt a sereg el?tt. A zoltánok kiadták az: Ijjat feszíts! – parancsot és iszonytató, gyilkos nyílvessz? erd?t küldtek a német lovasok felé. Konrád azonban fiatal kora ellenére rengeteg hadban forgott és ismerte a magyar szokásokat ezért a csata el?tt meger?síttette a harcosai nyakán és vállán lév? b?rpáncélt acéllemezekkel. A lovakat hasonlóképpen. Így a gyilkosnak szánt vessz?felh? alig okozott kárt a német csapatokban. Annál inkább a magyarokban a súlyos vasas német lovasok. Amikor összerobbant a két sereg a hatalmas német lovak szinte legázolták a gyenge páncélzatú magyar harcosokat. Közelharcban a vaspáncél volt az eredményesebb. Szinte eld?lni látszott a csata az els? összecsapásnál, de Konrádnak valami nem tetszett ezért nem engedett a szorításból. Jól gondolta. Hírtelen a semmib?l hatalmas magyar csapat termett el? és vezérük egy iszonyú kürtöt fújva ledarálta a német lovasság felét mivel azok a hátukon nem viseltek páncélt. Konrád megosztotta erejét és kétfelé támadott egyszerre. Bulcsú horka boszorkányosan gyors fokosa hatalmas er?vel lyukasztotta a német sisakokat. A magyar seregek rájöttek, hogy a kardok lesiklanak a német páncélokról, de a fokosok hegyes része kiválóan alkalmas a páncélok és sisakok bezúzására. Kiegyenlít?dtek az er?viszonyok. Mindössze egy lovon múlt a csata sikere. Amikor Bulcsú vezér beszakította a német vezér Konrád sisakját az a földreomlás közben belekapaszkodott a magyar horka lovának szíjaiba. A magyar ló nem bírta a vasas német súlyát és elesett maga alá temetve Bulcsú vezért. Ekkor a fáradt magyar seregen kitört a pánik és megindultak a folyó felé abban a hiszemben, hogy vezérük elesett és visszavonultak Hiába ugrott fel szinte azonnal Bulcsú, már csak néhányszáz magyar íjász és Lél valamint Sur vezérek maradtak körülötte. Szinte egy félóra alatt kiürült a mez? csak a halottak és a német lovasok maradtak ott, akik percek alatt legy?rték a néhány lovast és elfogták a magyar vezéreket.
Másnap az augsburgi vár ormáról három megkínzott, vérbe fagyott holttestet köszöntött a felkel? nap. A folyó másik partján álló vezér nélkül maradt túlél? sereg megvágva arcát megszaggatva ruháit tisztelgett a Vérmagyarok Uruszának Vér Bulcsú vezérnek Lélnek és Súrnak. A magyarhonba hazatér? sereget folyamatos gyászdalai miatt „Gyászmagyaroknak” nevezte el Kerecseny táltos.
Legutóbbi módosítás: 2008.09.09. @ 11:39 :: Orosz T Csaba
