a tizenkét szótlan száj,
egyse muszáj dünnyögjön,
hogy sótlan a máj,
vagy mi ez a homályba
haló csendesked?
társaság,
tán sör kéne,
vagy jó zenészre
vár a csüggedt csapat,
kinek a kedve
oly sekélyre apadt itten
az utóbbi tizenkét perc alatt?
Négy ember felkapá fejét,
az éppen annak a harmad része,
amit ottan mondtam,
és szaglászá a sört mit
kinyitottam
a legkedvesebbik
a sarokban,
zene volna jó,
azzal ringna a hajó,
de már csak így maradunk
csenben a falun
kívül a t?z körül
négyen…
Csak duruzsoljatok
a gyújtósnak valóról
ti ketten!
én megettem
úgy is a vacsorám,
megyek, megettem
a sötét világ,
a párnám látom
már az álom forog
valahol
a gy?rött sarkán
még látom az alakot
aki sose mosolyog
mert mindíg látom
ezt ti nem tudjátok,
mert lányok
vagytok mind
akik odakinn
a tüzet rakjátok
de én már itt benn
kézimunkára készülök,
szövök
álmokat meg
fényes angyalokat
várok, de már nem is itt
én ott járok
ahol a kislányok
hintáznak
valahol valakik fáznak,
de itt egy gondnok
ki felvarrja a gombod,
tüzet csihol, meleget ád
a szava, csak a sör szaga
zavarja szegényt,
de istenemre
nem az enyém
az az ital
Legutóbbi módosítás: 2008.08.02. @ 17:33 :: Kerekesné Varga Veronika
