Ha fáj a szív, csüggedt a lélek
Ha összeroppan bennünk minden
Te meghallgatod zokogásunk:
„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben…”
Ha megbántunk s szitok hull szánkról
Bűnös lelkünkön vérző a seb
Könyörögve kérünk, esedezünk
„Szenteltessék meg a Te neved…”
Elmerülünk bűnök tengerében
Megtagadjuk isteni jóságod
De titkon lelkünkben azt kívánjuk
„Jöjjön el a Te országod…”
Nehéz az úton bűntelen járni
Hiszen esendő emberek vagyunk
Eljátszottuk sok-sok kegyelmed
„Legyen meg a Te akaratod…”
Minden hibánk, nehéz bűneink
Átszúrják lelkünk, mint sebző tövis
Te bűntelen vagy, Te áldott vagy
„Miképpen a mennyben, úgy a földön is…”
Ha jövőnktől félve rettegünk
S egyedül vagyunk a csendmagányban
Félve suttogjuk a méltatlan kérést
„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…”
Az idővel elszáll ifjúkori álmunk
Őszülő fejjel nem várunk kincseket
Hatalom, hírnév, dicsőség helyett
„Bocsásd meg a mi vétkeinket…”
Leborulok s mondod – töröld le könnyedet
Megbocsátasz és feloldozol
„Miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek…”
Nagy a szegénység a Földön
Bűnök, vágyak gyakran keverednek
Nehéz elmenni a talmi fény elől
„S ne vígy minket a kísértésbe…”
Ha testünkből az élettűz kihűl
És ítéletre hív az égi szó
A remény elhaló hangján kérünk
„De szabadíts meg a gonosztól!”
Mi hisszük megváltó Atyánk vagy
A jót megdícséred, a bűnöst bünteted
„Mert Tiéd az ország, a hatalom
és a dicsőség mindörökké Ámen.”
2001.
Legutóbbi módosítás: 2008.08.02. @ 15:08 :: Z. Farkas Erzsébet
