*
Mocsokkal bélelt az emberi lélek
hol a szavak sem vágnak igazi léket
fagyos és rideg a szíved is hideg
könnyező szemedtől elönt az ideg.
Nem bírom nézni álszent arcodat
nem bírom látni vesztett harcodat
segítő kezemet nyújtanom kéne
megtörten csillan szemednek fénye.
Lehajtott fejjel csak az ágyat nézem
irántad már csak a szánalmat érzem
tudatlan mozdulat, legyintek egyet,
nem tudlak megütni, nagyon szeretlek.
Legutóbbi módosítás: 2008.08.02. @ 10:07 :: George Tumpeck
