Kegyetlen az élet
Azt a tizenöt évet
És semmi többet
Hát mit köszönhettek?
Előttük volt a Világ
S most sírjuk fölött virág
Köröttük barátaik
Gyászolnak szeretteik
De megtörtént
Isten adta életüket
Türelmetlen visszavette
S mit okozott vele nem nézte
Egy világ gyászol
Lehetek bárhol
Csak kisírt szemeket látok
Barátaim áldásom rátok
Ez a legkevesebb
Mit költőként tehetek
Hogy ezzel a verssel
Rátok emlékezek!
Legutóbbi módosítás: 2008.08.14. @ 17:08 :: Furuglyás René