Nagy súly a súly

 

Éppen most fogtam helyet
magamnak abban a térben,
amit olyan csodául csorgatsz,
te
mindig tudod ugyanúgy azt,
hát idegy?ltünk: az álmatlanok!

Látod, meg kell kapni
azt a világot,
amit nem szabad mondani,
még titkolni kell,
valakivel helyet cseréltem,
de nem tudom a részem mi,
mi jut, hova fut minden szál…

Hogyha valamit tudnál,
elmondhatnád végre!

Az égre lehet pislantani,
vagy elég csak
lefelé ejteni mindent.

Én remegek, nem a kamera,
láttam magamban a kínt,
mikor fogdostam a fényedet,
mint hálóval szokták a pillangót.

Csak nem vehetem el,
pedig minden jár,
nálam a vonagló világ van,
és nem én vagyok annak,
a felh?k csak zuhannak ölembe,
és szorítom mindet,
mert egyenként van helyed bennük,
ha tudnád ezt, nem kéne monológ,
de hát nem tudom, hogy mit tudsz…

 

Szerző Kerekesné Varga Veronika 261 írás
Sokszor írogatok kéretlenül.Most is bizonyosan éretlenül,Buzgón lelkesedve töretlenül,Néha eltalálom véletlenül.