Ne várj..
hisz már csak egy folt vagyok
az esték köpenyén
s oly könnyedén
eldobható
nem mosható
már semmire sem való
csak megszokásból gyűjtött
fakó fonáldarab,
s ami megmarad
már nem elég
egy új sálhoz,
amit az ember a nyakához
simít, ha fúj a szél.
Ne várj,
már messze költözött
a gyengéd pillanat,
ablakom alatt
csak a szél zihál..
s nem kiabál
az elképzelt mozdulat..
a fenyőfák ághegyére
harmatot szitál a hold
s ágyam jéglepedőjét
összegyűrik az
elvágtatott tegnapok..
Az illusztráció Lukács Mária festőművész Szirmok című munkája
Legutóbbi módosítás: 2008.05.06. @ 21:14 :: Ruder Jana
