Domán Tamás : Bíbor tó

Nyomtatás

Már vérvörösbe hajlik

napnak sárga heve,

j? mélabú, éjsötét mély

csillagporos keze,

mely mint levél, ?szült fák

roppant árnya alatt,

kéjesen öleli keblén

az elfeledett tavat.

S lát amott a távol:

bíbor horizontot,

melyre földnek tüzes pokla

fellegeket ontott.

Látja habját: mint festi

kormosra a végzet.

csúf színénél, izzó partján

elveszett lelkek égnek,

míg futnak, míg röppennek.

Pattog a nádas, sír,

zokog, fiát vesztett árva,

szél, madár… terjed a hír,

a bíbor tavi halál.