Olykor viharvert, sárgult lapokon,
holt könyvek szaggatott kötésén,
mely kísértetjárta, bús padláson,
hever, felcsillan szép idézés,
arannyal, ezüsttel szedett bet?k.
S néha díszteremben hivalkodó,
Kacskaringós metszés? szedést
Kinyitva ezer üresen kongó,
Szótól recseg csupán az egész;
és hiába gyémántos fedel?.
