"Hálót fon az est, a nagy barna pók…"
Tiszánál így látta Juhász Gyula.
Itt a Dunánál kátrányba bukik
A vörösl? nap fáradt korongja.
Jobb, ha elalszom, dalban intenek,
A sötétben boszorkány lovagol,
Összegubózom, mint egy kisgyerek,
S hallom, a hold nekem altatót dalol.
Alszik éjjel a szív, az aggodalom,
Valahol így van Radnóti szerint,
De a kátrányba ragadt félelmem
Álmaim ?zi vacogva megint.
Gúzsba köt?dve várom az álmot,
Magam sz?tte gubóban tekergek,
S kérem a szundító tündér lénykét,
Reggelre könny? pille hadd legyek!
De csendben alszik köröttem minden,
Az éji lámpás lemondón legyint,
S miel?tt elalszom virradatra,
Látom még, ahogy a hajnal rámkacsint.
Legutóbbi módosítás: 2008.02.23. @ 21:14 :: Péri Györgyi
