A folyosón rengeteg ruha száradt. A székeken, a radiátorokon, az asztalokon s még a virágtartókon is. Mariska néni megint mosott. Ha rájön a roham, mos. Mindent, amit talál, ha mást nem, hát a tiszta ruhát.
Ha betegségének másik szegletébe húzódik, csak ül az ágyán és néz. Befelé. Kifejezéstelen arcán egy izom se rándul, szeme egyet sem pislant s még a gerince is – hajlott kora ellenére – olyankor kiegyenesedik.
De jelenleg mos.
Ha elfogytak a ruhák – a tiszták is -, akkor is mosott, csak fel. Végigmosta az egész folyosót s a szobákat is, módszeres tökéletességgel.
Kicsit örültek is ilyenkor az ápolók, kevesebb jutott nekik.
Most új gyógyszereket kap, ett?l feltámadt benne az ifjonti hév, s aki csak akarja, megkaphatja.
Utoljára 20 éve, férje haláláig gyakorolta eme boldogsághormon-termel? tevékenységet. Na meg amikor 1 évvel kés?bb, 50. születésnapját ünnepelte, s a néhány házzal lejjebb lakó özvegyember felköszöntötte, aztán ottmaradt éjszakára.
De most visszatért régi kedves foglalatosságához, s az otthon legkapósabb asszonyává érett.
Az ápolók gyakorta hallották elhaló nyöszörgését szobájából s akkor tudták, végzett a mosással.
Egy nap megijedtek gondozói, mert a mosdóból ?rült kiabálására lettek figyelmesek.
Mire odaértek, Mariska néni kifelé jövet, termetes hátsóján már tökéletesre igazította szoknyáját, s nem értette az aggodalmat az odasereglettek ábrázatán.
– De akkor minek kiabált, Mariska néni? – kérdezték t?le.
– Hát, mert igen nagy volt.
A fel-felcsapó vihogást persze nem igazán értette.
Aztán a csábító amazont utolérte a szerelem egy fiatal, szép szál legény személyében.
A fiú húszas évei derekán járt, értelmi képességei eddig akadályozták férfiúi kiteljesedésében. De az ösztönök e feromonos terjengését, s a szemtelenül nyílt felajánlkozást már ? is érzékelte.
Meg is történt mindaz szerelmük hajnalán, ami feln?tt emberek között csak megtörténhet.
Az otthon folyosóján napi téma lett, hogy aznap éppen ki kinek szedett virágot, vett csokit, vagy segített a napi teend?kben. Na, mondjuk ez könnyen követhet? volt, az asszony mosott, a fiú meg csinált minden egyebet.
Lángoltak, ahogy a száraz szalma nyárid?ben.
Ám a nagy lángolás megperzselte az otthon nyugodt légkörét, s Mariska nénit egy hosszabb terápiára utalták.
A több hónapnyi gyógyszeres, pszichiátriai, bennlakásos kezelés megtette hatását.
Mariska néni újra magába roskadva tért haza.
Mindenki feszült figyelemmel várta a szerelmesek újbóli egymásra borulását.
Ahogy közeledtek egymáshoz a lakók, s az ápolók várták az izgalmas, esetleg kicsit pajzán jeleneteket. Messzir?l – szájuk mozgásáról – csak annyit láttak, hogy hosszasan beszélgetnek.
A fiú indult egyik irányba, az asszony a másikba.
Az otthonban terjeng? pletykákból csak annyi derült ki, hogy az asszony már nem kívánja a testi szerelmet. A fiú meg beleszeretett másba.
Legutóbbi módosítás: 2008.02.15. @ 08:35 :: Jakab Zsófia