Jakab Zsófia : Otthon 2.

A kép Bukta Imre munkája.

 

A folyosón rengeteg ruha száradt. A székeken, a radiátorokon, az asztalokon s még a virágtartókon is. Mariska néni megint mosott. Ha rájön a roham, mos. Mindent, amit talál, ha mást nem, hát a tiszta ruhát.

Ha betegségének másik szegletébe húzódik, csak ül az ágyán és néz. Befelé. Kifejezéstelen arcán egy izom se rándul, szeme egyet sem pislant s még a gerince is – hajlott kora ellenére – olyankor kiegyenesedik.

De jelenleg mos.

Ha elfogytak a ruhák – a tiszták is -, akkor is mosott, csak fel. Végigmosta az egész folyosót s a szobákat is, módszeres tökéletességgel.

Kicsit örültek is ilyenkor az ápolók, kevesebb jutott nekik.

Most új gyógyszereket kap, ett?l feltámadt benne az ifjonti hév, s aki csak akarja, megkaphatja.

Utoljára 20 éve, férje haláláig gyakorolta eme boldogsághormon-termel? tevékenységet. Na meg amikor 1 évvel kés?bb, 50. születésnapját ünnepelte, s a néhány házzal lejjebb lakó özvegyember felköszöntötte, aztán ottmaradt éjszakára.

De most visszatért régi kedves foglalatosságához, s az otthon legkapósabb asszonyává érett.

Az ápolók gyakorta hallották elhaló nyöszörgését szobájából s akkor tudták, végzett a mosással.

Egy nap megijedtek gondozói, mert a mosdóból ?rült kiabálására lettek figyelmesek.

Mire odaértek, Mariska néni kifelé jövet, termetes hátsóján már tökéletesre igazította szoknyáját, s nem értette az aggodalmat az odasereglettek ábrázatán.

– De akkor minek kiabált, Mariska néni? – kérdezték t?le.

– Hát, mert igen nagy volt.

A fel-felcsapó vihogást persze nem igazán értette.

Aztán a csábító amazont utolérte a szerelem egy fiatal, szép szál legény személyében.

A fiú húszas évei derekán járt, értelmi képességei eddig akadályozták férfiúi kiteljesedésében. De az ösztönök e feromonos terjengését, s a szemtelenül nyílt felajánlkozást már ? is érzékelte.

Meg is történt mindaz szerelmük hajnalán, ami feln?tt emberek között csak megtörténhet.

Az otthon folyosóján napi téma lett, hogy aznap éppen ki kinek szedett virágot, vett csokit, vagy segített a napi teend?kben. Na, mondjuk ez könnyen követhet? volt, az asszony mosott, a fiú meg csinált minden egyebet.

Lángoltak, ahogy a száraz szalma nyárid?ben.

Ám a nagy lángolás megperzselte az otthon nyugodt légkörét, s Mariska nénit egy hosszabb terápiára utalták.

A több hónapnyi gyógyszeres, pszichiátriai, bennlakásos kezelés megtette hatását.

Mariska néni újra magába roskadva tért haza.

Mindenki feszült figyelemmel várta a szerelmesek újbóli egymásra borulását.

Ahogy közeledtek egymáshoz a lakók, s az ápolók várták az izgalmas, esetleg kicsit pajzán jeleneteket. Messzir?l – szájuk mozgásáról – csak annyit láttak, hogy hosszasan beszélgetnek.

A fiú indult egyik irányba, az asszony a másikba.

Az otthonban terjeng? pletykákból csak annyi derült ki, hogy az asszony már nem kívánja a testi szerelmet. A fiú meg beleszeretett másba.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Jakab Zsófia