egy dalszövegem
tavat sírtál. sötét tavat.
a tóba részeg árnyad fulladt.
hogy élhetnénk mi egymást túl!?
én is tudtam. te is tudtad.
szemed: barlang. szürke szikla.
benne könnycsermelyek zúgnak.
fagyott-hideg sóhajokként
reszketik kezed a múltak.
arcod: ronggyá gy?rött oldal,
homlokodon térkép a ránc,
völgyeket mart beléd az éj,
pedig most kezd?dik csak ez a tánc;
hajad zászló – mindig lobog.
hajad; mit a víz tereget;
melledben tört ritmus dobog
de visszatartod lélegzeted..
