Szeibert Éva : Utolsó dal…

Széttépett rozsdás lánc…*

Széttépett rozsdás lánc, egy el nem lejtett tánc, 

arcomra ülő látlelet.

 

Kihunyt csillag az égen, a fogyóhold keményen 

nyomaszt sok életet.

 

Barázdált ráncos évek, halott virágos rétek, 

megoldott képletek.

 

Halomra ölt remények, elsárgult képregények, 

búcsúzom tőletek!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:47 :: Szeibert Éva
Szerző Szeibert Éva 73 Írás
Érden éldegélek, bár nem érdemes. Nem volt életemben semmi érdekes. Veszem a levegőt, úgy mint bárki más, és ha egyszer elfogy, nem leszek hibás. Itt bolyongok néha mind a Hét toronyba, megrepedt szívemet betekerem rongyba. Egyszer rám találsz majd hullahegyek ormán, hogy jó ember voltam, ugye nem koholmány?