Nagy Rita : Boróka

Lassan kattog, szívritmusra ver az óra

mutatója el?tt óid?ben medvék jártak táncot,

ablaka alatt görcsös szobor, egy boróka,

alatta holtak látnak édes álmot.

 

Múlnak a percek, úgy vánszorognak,

mintha csak rettegnék az éjfélt, titokban,

de kong a harang s holtak tántorognak,

már csak a bánat marad a sírokban.

 

Mert kit boróka alá rejtenek éjfélkor,

maró-fájó könnyel öntözik halál-ágyát,

a régi bölcsek úgy mondták egykoron,

a holt feléled, csillapítani élet-vágyát.

 

Visszatér, hogy lelkét békítse,

hátrahagyjon mindent, mi evilághoz kötötte,

szellemét és lényét nyugalommal telemerítse,

s hogy fájó sóhaj ne maradjon mögötte.

Legutóbb szerkesztette - Nagy Rita
Szerző Nagy Rita 8 Írás
Nem tudom mit írhatnék magamról, én én vagyok, bár ennek sokszor nem örülök. De ahogy a bölcs mondás is tartja: "Légy önmagad, mert mindeki más már foglalt."