Küzdelem
1.
A nap sárgás fényruhába öltöztette a tájat. Közeledett az alkonyat, de még messze volt a sötét. Kétnapos vadászat után autózott hazafelé, tagjaiban jól es? fáradtsággal. Mikor kissé zsibbadni érezte a karját, lelassította az autót és félreállt. Az erdei úton haladt, éppen egy tisztáshoz ért. Leállította a motort, kiszállt a kocsiból és felhajtotta a csomagtartó fedelét. Er?s szag csapta meg az orrát. Szépen becsomagolva vaddisznó- és szarvashúst vitt haza, a vadászat végén vásárolta. Kolbászt akart bel?le otthon készíteni. A biztonság kedvéért megigazította a csomagokat, hogy szét ne essenek.
Mikor végzett, megfordult, hogy sétáljon keveset, beszívja a friss leveg?t és elmasszírozza karjában a zsibbadást. Ekkor hallotta meg a halk morgást. Két kutya állt vele szemben, nyilvánvalóan a vadhús szagát követhették, csak ? eddig nem vette észre ?ket. Látszott rajtuk, hogy támadni fognak.
Szerencsére pár méterrel arrébb észrevett egy vastag faágat, oldalt lépett és gyors mozdulattal kapta fel a husángot, hogy valamivel védekezni tudjon. – Ha hamarabb meglátom ?ket, el?vehettem volna a puskát! – gondolta. A vadászfegyvere a tokjában, a kocsi hátsó ülésén volt.
De nem volt ideje töprengeni, mert a kutyák két oldalról támadtak. A férfi forgott maga körül, ezzel azonban némileg eltávolodott a kocsijától és még védtelenebb helyzetbe került.
– Mi lesz ennek a vége, istenem! – gondolta ijedten az ember. Ekkor már két sebb?l vérzett. A kisebb, fekete kutya a bokájánál, a nagyobbik szürke a kézfejénél sebesítette meg. Próbált ellenük küzdeni, de azok újra és újra támadásba lendültek. A férfi a kezében forgatott husánggal oda-odacsapott, ezzel valamennyire távol tartotta magától a forgó és ugató kutyákat.
Ekkor érkezett a harmadik kutya, egy barna korcs. A férfi igyekezett úgy fordulni, hogy a háta mögé ne kerülhessen egyikük sem. Egy széles törzs? fa elé lépett, amely jól védhette hátulról.
A férfi érezte, hogy a bokasérülése vérzik. A földközeli vérszag a kutyák szaglását irritálta, megújuló támadásaik egy része a lábra, a vérz? bokára irányult. De fel-felugráltak a kezéhez, melléhez, nyakához, arcához közelítve is.
A husángot gyorsan forgatva eddig lényegében sikerrel hárította el a veszedelmes fogakat. Érezte azonban a kezd?d? fáradságot, és egyre n?tt benne a félelem, hogy meddig bírja er?vel. Mert tudta, hogy ha leteperik a földre, az akár végzetes lehet.
2.
Aztán taktikát váltott. Úgy látta, hogy a nagy barna keverékkutya a f? támadó, el?ször t?le kellene megszabadulni. Ett?l kezdve a figyelmét els?sorban rá összpontosította. Valamivel lassabban forgatta a husángot, ezzel a védekezés ereje gyengült ugyan, de a kutyák közelebb merészkedtek hozzá. A barna kutya ráérzett a nagyobb lehet?ségre, talán a harci indulat is lecsökkentette az óvatosságát. – Ezt kell kihasználnom – gondolta a férfi, még szorosabban a fának támasztva a hátát.
Váratlanul el?relépett, ami meglepte a kutyákat, egy pillanatra megtorpantak. Ezt használta ki és hatalmas ütést mért a barna eb fejére. Reccsenést hallott, az állat földre omlott, lábai rángatóztak, hörgött, és nyüszített.
A másik két eb megtorpant, nem tudtak gyorsan reagálni az új helyzetre. A férfi hirtelen elhatározással elfordult és rácsapott a bal oldali állat oldalára. Feltételezhet?en valami csont tört, mert a kutya vonítva forogni kezdett, mintha a saját farkát akarná elkapni. De megijedt, hátramenekült egy pár méterrel és onnan leste a férfit, miközben láthatóan igyekezett legy?rni a fájdalmait.
A harmadik kutya középen elbizonytalanodott. Egyedül nem mert támadni, de el sem oldalgott. Várt a kedvez? alkalomra. A férfi a lélegzetvételnyi id?t arra használta fel, hogy újra megfelel? pozíciót foglaljon el. Lihegett, de érezte, hogy kezd megnyugodni, szilárdabban markolta a husángot.
3.
Újra támadt egy ötlete. Araszolni kezdett a fekete eb felé, amely változatlan testtartásban a földre lapult. Még nem volt üt?távolban, reménykedett, hogy a kutya nem észleli a közeledtét, mert megváltozhat a kedvez? helyzet, az állat vagy támadni fog, vagy hátrább vonul. A férfi számára jelenleg egyik megoldás sem volt kívánatos.
Ekkor váratlanul el?bbre húzódott az oldalt fekv? szürke eb. Miután ezzel azonban a kutyák közül a legközelebb került a férfihez, a férfi taktikát változtatott. Oldalt fordult, hirtelen lépett egyet, majd hatalmasat csapott a bottal a szürkére. A már eddig is sebesült eb er?s vonítást hallatott, és nyöszörögve elnyúlt a földön. Mivel a férfi figyelme ekkor f?leg a szürkére irányult, a fekete kutya ezt megérezte és elrugaszkodva a férfi fejét támadta meg.
Az ember érezte, ahogy a fogak a vállába mélyednek. Megrázta magát, de az eb az állkapcsával er?sen szorította. Ekkor a husánggal hátrafelé csapott. Az állatot a fejénél találta el, az ütés nagy lehetett, mert a fekete kutya elengedte, lehuppant a földre és néhány ugrással hátramenekült. Véres lett a feje, de a férfi nem tudta felbecsülni, hogy mekkora sérülése lehet.
Tény, hogy most már mindhárom kutya elszenvedett valamilyen sérülést, a barna továbbra is alélt volt, a másik kett? a sebeit nyalogatta. A férfi igyekezett kihasználni a lélegzetvételnyi id?t, újra olyan pozíciót foglalt el, hogy mindhárom állatot szemmel tarthassa. Jelenleg a fekete kutya képezi a veszélyt! – összegezte magában.
4.
Hirtelen eszébe jutott, a pillanat alkalmas arra, hogy a kocsijához közelítsen, mert most csak egy támadóval, a feketével kell számolnia, az pedig legalább három méterre lapult t?le a földön. Alig észlelhet? mozdulatokkal araszolni kezdett az autó felé, amely két méterre volt t?le, úgy, hogy jelenleg a kocsi hátsó fele volt közelebb.
– A telefon, vagy a fegyver – villant be a gondolat. A mobilja a m?szerfalra szerelt tartón, a puska a hátsó ülésen volt. Ha valamelyiket sikerülne megkaparintani, az megoldaná a helyzetet. Vagy segítséget hívna, vagy l?ne.
Tovább araszolt hátrafelé, a fekete halk morgással szintén lépett egyet el?re. A férfi már a kocsi közepénél járt, lassan hátranyúlt a kezével, hogy az els? ajtót kinyissa. De még nem érte el a kilincset. A fekete kutya morgása er?södött, mintha saját magát hergelné és bíztatná a támadásra. A férfi megállt, hogy mozgásával ne ingerelje az állatot, így várakozó állapotban voltak.
– Hát nem járnak errefelé? – sóhajtott az ember, mert kellett volna valaki segítsége. De senki nem jött. Mikor úgy gondolta, hogy eleget várt, folytatta az araszoló mozgást. De a fekete kutya nagyon éber volt, hangos ugatással jelezte, hogy nem tetszik neki a férfi viselkedése. A férfi azonban végre elérte kocsi els? ajtajának a kilincsét a hátranyújtott kezével.
5.
Ekkor a szürke kutya ismét felállt és közelebb lépett. – Úgy látszik csillapodott a fájdalma, talán nem is tört el a bordája – gondolta a férfi. Megint két oldalról fenyegette a veszély, érezte, hogy a szívdobogása felgyorsult.
A két kutya mintegy másfél méterre volt t?le, "v" alakban látta ?ket, de a szeme éppen befogta még egyszerre mindkett?t. Vártak. A férfi nem mozdult, a kutyák sem változtattak helyzetükön. Ekkor az ember dönt? elhatározásra jutott. – Legjobb védekezés a támadás – döntötte el magában. Tudta, hogy a gyorsaságon sok minden múlik.
Egy gyors mozdulattal el?reugrott és a vállmagasságba emelt husánggal lecsapott. Jól mérte fel, mert éppen elérte a fekete kutyát, megint a fején találta el. Majd szinte ugyanazzal a mozdulattal oldalt fordult és ütött a szürke kutya felé. Azt is elérte a válla környékén, noha kisebb er?vel, mint szerette volna.
Az akció sikerült, mert a kutyák az új fájdalom és a váratlanság hatására hátraugrottak, így az ember és az ebek közti távolság három méternél is nagyobbra n?tt. Ekkor a férfi megfordult, felrántotta az autó ajtaját és beugrott. A husáng kiesett a kezéb?l, átesett a hátsó ülés felé. Ahogy berántotta a kocsi ajtaját, érezte, hogy valami miatt nem tudja bezárni. Odafordulva látta, hogy a fekete kutya feje szorult be az ajtónyílásba. Az ember er?sen húzta az ajtót, de a kutya feje miatt nem tudta bezárni. Ekkor észrevette a szilikon sprayt, amivel éppen tegnap fújta be a m?szerfalat. Szabad kezével felkapta és szembefújta vele a kutyát. Az eb felüvöltött és visszarántotta magát a kocsitól. Végre sikerült az ajtót becsapni.
Még azzal a mozdulattal hátrafordult és felemelte a hátsó ülésr?l a vadászfegyvert. Kézbevette, kibontotta a tokjából, és amikor ismét el?re fordult és érezte a fegyver hideg vasát a kezében, nagyot sóhajtott. Kivett két töltényt is, és behelyezte a puskába.
– Megmenekültem – mondta hangosan, kissé remeg? hangon. Ölébe engedte a fegyvert, és pihegett egy darabig. Majd megvizsgálta sérüléseit. A sebek szivárogtak, de nem volt túlságosan er?s a vérzés. A zsebkend?jével bekötötte a bokáját, a vállával és a kézfejével nem kellett foglalkoznia
6.
A kutyák kint tanácstalanok voltak. A barna változatlanul feküdt a földön, a másik kett? folyamatosan ugatott, dühösen, az elszalasztott zsákmány miatt érzett mérgüket kifejezve.
– Már elkéstetek – kiáltott oda nekik a férfi – nem is kell segítséget hívnom!
Beindította a motort, amely csendes dorombolással nyugtatta meg. Elindult, de ekkor a fekete és a szürke kutya a kocsi elé futott és ott szembefordulva megállt. A férfi rálépett a fékre. Nem tudta hirtelen eldönteni, hogy mit is csináljon. Az, hogy egy küzdelemben a husánggal megsebesítette ?ket, mert védekeznie kellett, számára természetes volt. De az, hogy szándékosan elgázoljon két állatot, nehezen fért bele a felfogásába. A vadászatnak is megvan a maga etikája, és egy vadász nem követhet mást, csak azt.
Az ablakot annyira leeresztette, hogy a puska csövét éppen ki tudja dugni. Sebességbe tette a kocsit, kinyomta a kuplungot, kidugta a csövet, fél kézzel fogta a kormányt, majd lassan felengedve a kuplungot, elindította az autót. A kutyák ugráltak a kocsi el?tt, de nem tértek ki az útvonalából.
A kocsi már egészen közel volt az ebekhez. Ekkor a férfi elsütötte a fegyverét, csak úgy, fel a leveg?be. A kocsi közelsége, a motor zúgása és a fegyverdörrenés er?s hangja együttesen elérték a céljukat. A kutyák megriadtak, oldalt ugrottak, szabaddá vált az út. A férfi rátaposott a gázra, a kocsi megugrott és egyre növekv? sebességgel ment a szabadulás felé.
A férfi nem nézett máshová, csak az utat vizsgálta, nehogy valami balesete legyen, mert akkor minden kezd?dhet el?röl. Mögötte ugyanis a két kutya kitartóan ügetett, látszott, hogy még nem adták fel teljesen.
Kb. egy kilométer után érte el a betonutat. A rácsatlakozásnál meg kellett állnia, mert éppen jött balról egy kamion. Ekkor az autó megbillent, az ablaküveg nagyot koppant, mert a két eb oldalról támadott. A férfi felb?gette a gázt, és a puskából kil?tte a leveg?be a másik töltényt is. Ekkor haladt el el?tte a kamion, az út szabaddá vált. A kocsi kerekei kipörögtek, amikor felhaladt a betonútra. Ahogy irányba fordult, egyre er?sebben gyorsított. A visszapillantó tükörben látta, hogy a kutyák még jöttek utána, de egyre jobban lemaradtak. Utolérte a kamiont, a másik sávban nem volt forgalom, így sikerült megel?zni.
Innen már sima volt az útja. Egyenesen a kórházba ment, kezeltetni a sérüléseit. Bekötözték, kapott tetanusz injekciót. Látszólag túljutott a veszélyhelyzeten.
De a szituáció még sokáig visszatért gondolataiban, éjszakai álmaiban. Mert ez olyanféle küzdelem volt, amilyent senkinek nem kívánt.
7.
Másnap bejelentette a hatóságoknál, hogy kutassák fel a feltehet?en kóbor ebeket, mert veszélyt jelentenek az arra járók számára. Pár hét múlva egy ismer?se értesítette, hogy a rá támadó állatok a befogott kutyák telepén vannak.
Némi habozás után kocsiba ült és kiment a helyszínre. Egymás melletti ketrecben volt a fekete és a szürke kutya. – A barna kimúlt – közölték vele. Odament, de a két kutya nem reagált, mintha nem ismernék ?t. Rápillantottak, aztán félrefordították a fejüket.
A férfi egy ideig nézte ?ket, majd eljött. És hazafelé azon gondolkodott, hogy íme, nincs személyes harag. Küzdelmet vívtak egymással, sebeket adtak és kaptak, mert az ösztönök ezt diktálták – de a csata hevének elmúltával nem maradt személyes ellenszenv. S?t, mintha a két állat szemében némi elismerést is felfedezett volna – legalábbis úgy vélte. És maga is értékelni tudta az állatok kitartó támadókedvét, próbálkozásaik sokféleségét.
Mert amíg a harc tart, kemény a szembenállás. Ha azonban vége a küzdelemnek, az ember és az állat között nem marad gy?lölet.
– Hát az embereknél ez hogy van? – jutott eszébe, de nem gombolyította tovább a gondolatot, mert nem akart nagyon elkeseredni.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:49 :: Bonifert Ádám