Both Péter (Peth) : Yayya

Ez a novella, tulajdonképp, a “Tökéletes civilizáció” cím? regényem alapja.

 

A központi id?számítás szerint  94 506 425-t írtunk. Az ismert, lakott világok nagy részében ezt az általános id?számítási rendszert  alkalmazzák az egyszer?ség és az egységesség elvét szem el?tt tartva. A galaxisok közötti utazás lehet?sége sürget?vé tette az általános, etalon szerinti id?számítás miel?bbi bevezetését. Az alapot, a legtöbbek által használt rendszer és id?mennyiség adta.  Ennek már több száz éve.
  A Világ Szövetség minden egység, egyesülés és hatalom  felett állt, minden tekintetben. Húsz éve  tartoztam a diplomáciai tagsághoz. A hölgy, aki jelenlegi munkám célszemélye, ugyanennyi ideje lépett körzetének, a GK-333-nak élére a szektor általános, tehát els? számú tisztjeként. Tizenöt éve láttam utoljára. Akkor fejeztük be tanulmányainkat az Általános Jogi Karon. Nagyon vártam a találkozást. Nem voltam kíváncsi Katalin arcára, alakjára, vagy kedvességére. Tisztában voltam emberi erényeivel és tudtam, hogy az isteni dolgok nem változnak, nem változhatnak rossz irányba. Én még mindig ugyanúgy szerettem, mint akkor.

     Az ?rhajók már rég összekapcsolódtak, ebben a pillanatban az ajtó is kinyílt. A két folyosó összmérete így meghaladta a 40 métert. Az ajtók mindkét oldalán húsz-húsz pár test?r állt sorfalat, a rend és még inkább a szokás kedvéért. A test?rök sora között három kísér?jével a képvisel?asszony kimérten lépdelt felém. Tanult finom mozdulatai minden pillanatban magabiztosságot és hihetetlen er?t sugároztak. A kis csoport els? tagja ellépett a képvisel? el?l, így alig harminc centi választott el T?le.

  -Köszöntöm Asszonyom! -hajoltam meg el?tte- Id?m és életem e-perct?l a rendelkezésére bocsátom.

  -Üdvözlöm követ! Kérem kísérjen a tárgyalószobába. És…még mindig kisasszony! – mosolygott rám.

  -Elnézést kérek! – válaszoltam enyhe zavarral – Kérem kövessen!

Eléléptem és elvezettem a hajó tárgyalószobájához. Beléptünk után Katalin útjára bocsátotta a kíséretét, ezzel is jelezve „protokolárisan", hogy megbízik a személyemben.
  -H?sít?t? 
  -Köszönöm, ha van kakaója, azt elfogadnám.

  -Természetesen kisasszony – mosolyodtam rá – büszkévé tesz a kérése.

Kakaót töltöttem, amit a galaxisok csupán nagyon kis részében ismernek és használnak élelmiszerként. Emlékeztem, hogy Katalin rajong érte. Mikor elé helyeztem a csészét, a szemébe néztem. Ugyanolyan szép volt…mégis teljesen más.

  -Ön most is gyönyör? – mondtam ?szintén, de kell? tisztelettel.

  -Ön most is rendkívül kedves! – válaszolta komolyan – és hazudós – kacagta.

  -Ne értsen félre kérem én….

  -Ismerem Önt Péter. Ezért nem értem félre. A bókját nem vártam, mert tudtam, hogy megkapom. Most azonban egy nagyon fontos ügyben találkoztunk, a kett?nk kérdése így nullára redukálódott.

  -Értem  kisasszony!.

-Megkérhetném, hogy amennyiben ketten vagyunk, a régi beszédstílusban társalogjunk?

-Természetesen és köszönöm a bizalmát …Katalin.

-A hivatalos bejegyzést nyilván olvastad, de annál sokkal fontosabb ügyben kértem, hogy pont Te legyél az összeköt?tisztem. …Beszélhetek? – artikulálta némán az utolsó szót és felt?n?en körbenézett.

 -Igen. A hajó kizárólag hozzám van rendelve és mivel az els? kör tisztjei közé tartozom már egy ideje, gyakorlatilag senki sem ellen?rizhet. Az els? kör maga az állam.
 -Rendben. Nos a hivatalos verzió is része az itt létemnek, de csak amolyan „indok…szinten". A lezárt szektor miatt jöttem valóban , de a megoldással a kezemben. Ehhez kell a segítséged. Hatmilliárd ember élete múlik rajtam…És mostantól rajtad.
 -Nem tudtam, hogy baj van a földön.
 -No lám! A politika mégiscsak politika, egy tökéletes civilizációban is. A nagyok, még saját maguk közt is… maguk el?tt is takargatják a gondokat. F?ként, ha a gyökerek magukból fakadnak!
 -Miért vagy ilyen gúnyos?- Kérdeztem ?szinte csodálkozással azt a n?t, aki emlékeimben a megtestesült érzelem nélküli logika volt a hivatása gyakorlásakor..

 -Talán a hormonok – húzta fintorra száját – vagy talán túl sok szenvedést láttam ahhoz, hogy féljem a még meg nem történt realitást.
 -Bocsánat nem szakítlak többé félbe.
 – Köszönöm. Bár az értékrend ett?l nem változik majd. Nem tudom pontosan mit tudsz a Földr?l, de én most elmondom neked az egész történetet. Az igazság benne van. Ami nem tetszik bel?le, azt ne emészd meg, de úgy kezeld a mondandóm, mint egy realista leírást!

– A szektort teljesen egyedül, tizenkét éve vezetem és képviselem. A legfiatalabb lakott szektor, a legtöbb életformával. Köszönhet? az utóbbi megállapítás pont annak a bolygónak, amelynek a problémája ma ide vezetett. A Földet tízezer egységéve a Galaktikus Tanács jelölte ki kísérleti célú biológiai és társadalmi nevel? ökoszisztémává. Az ötletet nem minden ok nélkül akkor is nagyon sokan támadták, de a megvalósítás mellett szólt, hogy az alaplakosság esetleges teljes elvesztése sem jelentett nagyobb kárt, veszteséget, mint az ötlet teljes elvetése. Hiszen az eredeti lakosság, akkor nem jelentett számottev? értéket a Világközösség számára, a Közösség által küldött „szám?zöttek" viszont száz százalékban, a társadalomra már puszta létükkel veszélyt jelent? egyedeket voltak.  Tehát az alapötlet létjogosultságot nyert, a betelepítés elkezd?dött. Egyébként, földön már létezett jóval azel?tt is a civilizációhoz valamelyest hasonló de tisztán biológiai alapú közösségi forma,  sokkal primitívebb fokon, az állatvilág fejl?désének bizonyos legfels? szakaszán. A környezeti körülmények olyan tökéletesek voltak a „szauroidok" számára, hogy azok, mint az édenben, élhették csodás mindennapjaikat, azonban a fejl?désük megakadt. Pont a tökély miatt! De egy üstökös becsapódása gyorsan lezárta azt a korszakot. Az élet nem sz?nt meg teljesen, s?t a variációk száma többszörösére n?tt és mintha a mátrix teljesen megváltozva, elölr?l indult volna. Az okokat ma is kutatják. Az általános fejl?dés tovább folytatódott. Mivel az el?z? életformák közül is sok megmaradt és az újak ezekkel egy helyen voltak jelen, a keveredés és a tulajdonképpeni „jótékony káosz" tovább gomolygott. A betelepítés megkezdésekor a földön annyi féle létforma volt egy pontban jelen mint a galaxis egészében összesen.

  A csodálkozás nyilván kiült az arcomra

– A döbbeneted helyénvaló…lenne. Ami számomra furcsa, hogy a hozzáért?k ugyanilyen ?szinte csodálkozással  szemlélik a Föld történetét, pedig a megoldás egyszer?. Persze lehet, hogy csak nekem laikusnak t?nt fel és pont a hozzáértésem hiánya miatt, de a földet egyvalami megkülönböztette és különbözteti a többi lakott, vagy életet hordozó bolygótól. Mégpedig az ásványi összetétele. A dolog akkor vált számomra szembet?n?vé, amikor a bolygó geológiai korszakait vizsgáltam. A Föld rengeteg természetes radioaktív ásványkincset rejt magában. Feltettem a kérdést: Miért nem bányássza a Világszövetség mégsem. Nos, hát azért nem, mert az anyag igen egyenletes mértékben szétoszlott a föld belsejében. Egy helyen jelent?s mennyiségben sehol a bolygón nem található ilyen természet? anyag, ezért nem is termeltük ki soha az értékes anyagot. A hatása viszont enyhén, de mindenhol érezhet?. Az egyenletes szétoszlás okát még vizsgálom, de valószín?nek tartom, hogy a majdnem tökéletesen kiegyenlített gravitációs viszonyoknak köszönhet?. A Nap ( a bolygó csillaga)  és a rendszer legnagyobb bolygója a Jupiter, folyamatosan olyan egyenletes gravitációs hatást gyakorolnak a Földre, ami a nagyobb molekulatömeg? anyagokat a földtörténeti ókorra jellemz? nem szilárd talajrétegekben gyakorlatilag tökéletesen elkeverték. Ezt a kiegyenlített gravitációs  hatást ma is segítik a föld kísér?jével, a Holddal együtt amelynek furcsa módon ugyanakkora a tengely körüli forgásideje, mint a bolygó körülié, nem beszélve a szokatlanul nagy tömegér?l és a rendkívül szabályos alakjáról! (Persze ez csupán lényegtelen adalék a többi furcsaság mellett) Más bolygóknál mindez nem így van.. Az általam vizsgált esetek egyikében sem hasonlít a naprendszer tömegelosztása és általános felépítése erre a rendszerre. Nem is beszélve a lakható bolygók határértékeir?l. Ennyi jó egy helyen sehol nincs jelen.
   Vagyis: valószín?, hogy a Föld bolygó kivételesen szerencsés helyzetben van. Egyébként más okból is. A rendkívül egységes sugárzó anyag eloszlás gyenge, de majd' mindenhol állandó radioaktivitást eredményezett a földön. Tudjuk, hogyan hat a radioaktivitás a genetikára. Mint egy piciny biliárdgolyó, egy-egy neutron, vagy épp elektron, a gén adott részéhez csapódva elváltozást okoz a génben, ami a szaporodás alkalmával tovább örökl?dhet. Véleményem szerint ez a sokféle életforma magyarázata ebben a térségben.
 – Reálisnak t?nik, természetesen ellen?rizni kéne.
 – Nos ez most folyik.
 -De mi a probléma?

 – A gond szinte magától értet?dik. Mint mondtam, a sugárzó anyagok jelenléte más bolygóknál ilyen eloszlásban nem jellemz?. Gyakorlatilag sehol nincs, vagy olyan nagy mértékben van jelen egy helyen, amely nem csak a vizsgálatát de a környékbeli életet is lehetetlenné tette. A szilárd, radioaktív anyagok általában nem lakott bolygókon lelhet?k, illetve nem jellemz? pályájú más égitesteken, vagy bennük. A civilizált bolygók lakói ezen anyagokat és a tulajdonságaikat csak akkor képesek behatóan tanulmányozni, miután megismerték a bolygó, s?t általában a csillagközi közlekedés módját lehet?ségeit. Vagyis, amikor már nincsen irreális térigényük, hiszen a „galaktikus nagyajtó" tárva el?ttük. A föld természetes társadalmi fejl?désébe beleszólva, mi az Egységes Galaktikus Társadalom, csapdába ejtettük a föld lakóit. S?t mindenható tudásunkban bízva, még tetéztük is a b?nünket. Egy mesterségesen , vagy részben általunk létrehozott civilizációra ma a mi törvényeinket kényszerítjük /már régóta/, ezzel teljesen kilátástalan helyzetbe hozva ?ket, de hamis biztonságban tudva a mi társadalmunkat..
 – Ez most így picikét kusza a számomra.
 – A folyamatosan betelepítettek a törvény ellenére a régi tudás nyomait midig is ?rizve, továbbadva egy ponton rendkívül gyors  technikai és mentális fejl?dést „okoztak". F?ként az utóbbi százegy- nehány évben látható ennek a felgyorsult folyamatnak az áldása és átka.. Az  ellen?rzés veszélyesnek ítélte ezt . Több ponton beavatkoztunk az indirekt  fejl?désbe. Néhány százezer emberélet a fejlett civilizáció teljes pusztulásával szemben. Választani kellett. Legutóbb milliók haltak meg. A beavatkozás természetesen szükségszer? volt, hiszen az ember örökölt tudatában mindig is ott volt a menekülés ösztöne. Márpedig a fizika lehet?ségei adottak és ha lehet, az ember fel is használja azokat. A Földlakók többször is képesek voltak olyan szerkezetet alkotni, amely alkalmas a második kozmikus sebesség elérésére. Persze ilyenkor a GT eltüntetett mindent és mindenkit aki kapcsolatban volt  a kísérletekkel. Nagy létszámú közösségek t?ntek el nyomtalanul. Az áttörést az emberiség számára a rizikófaktor hozta. Egyszerre több helyen, több jelent?s embernek köszönhet?en olyan találmányok láttak napvilágot, amelyeket már nem lehetett, de értelme sem lett volna elt?ntetni. A GT bajba került. Az emberek rejtve kidolgozták a termonukleáris fegyver alapelvét és miel?tt bármit szólhattunk volna, már alkalmazták is. Így még inkább  nemkívánatossá váltak az Egység  számára. Amíg a GT a föld sorsáról tárgyalt, az emberek forradalmasították a közlekedést, a telekommunikációt, a genetika- tudományt és még sorolhatnám mi mindent, szinte egyszerre, s?t az ?rbe is kiléptek nyilvánosan és visszavonhatatlanul. Amikor az els? felfegyverzett ?rjárm?vet útnak indították, a GT számára nem maradt más megoldás, csak a teljes blokád. Galaktikus id? szerint hetven egység óta szigorúan csak indokolt esetben engedünk ?rjárm?vet a földr?l az ?rbe.
Az ember sajnos az el?tt megtalálta a tömegpusztítás lehet?ségeit, miel?tt az öngyilkos hajlamok helyettesít?dtek volna. Tehát túl korán. Ezen azonban már nem lehet változtatni .
-De hiszen, ha jól értem mi rontottuk el! Az ördögi kört, végül is mi zártuk be.
-Így van és az igazi baj, hogy a gyilkos hajlam miatt nem is engedhetjük ?ket ki a lezárt szektorból. A Föld közelében kell maradniuk! A Föld  viszont kicsi nekik. Ma kívülr?l még korrigálni tudjuk a veszélyt jelent? politikai ellenpontokat, de meddig. Egyszer már elhittük a fels?bb rend? abszolút tudásunkat…És az egész ügy eddig"szerencsésen" végz?dött. …Így….De egy hasonló bels? konfliktus, ma majdnem biztos, hogy totális pusztulással végz?dne.

– Mit tehetek én?

-Mennyire ismered a Föld csillagrendszerét?

-Miután értesítettek az érkezésedr?l és annak hivatalos okáról, még egyszer áttanulmányoztam  a  könyvtárban található anyagot. Most a tegnaphoz képest is jóval okosabb vagyok.

 -Közvetlen a föld szomszédjában van egy bolygó, a Vénusz. A napkörüli pályája, a földhöz rendkívül hasonló a mérete szintén, de még az alkotóanyagai is alkalmassá tehetnék az élet hordozására. Az egyedüli nagy problémát a rendkívül hosszú tengelykörüli forgási ideje jelenti. Ha azt megváltoztathatnánk…
 -Voltak ilyen kísérletek azel?tt, de nem vezettek eredményre máshol sem.
 -Mondod ezt Te. Csakhogy a mostani vizsgálataim alkalmával fény derült egy momentumra – teljesen véletlenül. A Föld forgási ideje sem volt mindig ilyen. Az imént említettem azt a pusztító újjáéleszt? üstököst. Nos… nem az volt az els? égitest, amely a földhöz csapódva mindenféle jótékony hatást okozott! Viszonylag kevés ilyen karambolt kell átélnie a bolygónak, mivel a Jupiter úgy m?ködik, mint egy porszívó, a Hold pedig, mint a pajzs. Megvédi a Földet a nagyobb ütközésekt?l. Pont ezért gondolom, hogy az a becsapódás, amely jóval régebben a föld tengelykörüli forgássebességének gyorsulását okozta, nos….akár véletlen is lehetett.- kacsintott rám sokat mondóan.-. De találtam néhány nem írott adatot, ami arra utal, hogy talán mégsem volt az. Az említett id?pontban ugyanis pont a pont a Jupiter gravitációs hatására, az fenyeget? égitestnek irányt kellett volna váltania. Márpedig nem váltott irányt. Pontosan odament, olyan er?vel, ahogyan kell!…és, ahova kell. Akkor, amikor kell!
Most viszont nincs igazán „választási lehet?ség". Valamilyen módon esélyessé kell tennünk a bolygó lakosságának további létét. A technikai megoldást nem tudom, de miel?tt azt mondanád: mindez butaság,  vizsgáld  meg a bolygó domborzatát, különös tekintettel a Mariana árokra és a mellette lev? talajfelgy?r?désre. Himalájának hívják és talán ez az élet „záloga". Az eredmény egyértelm?!

 Felálltam az asztaltól és sétálva, ha lehet, még komolyabb hangnemben folytattam.

 -A normális, hivatalos határokat már így is túlléptük. Teljesen mindegy hány méterrel sértjük meg a határt, ha már az els? lépés tudatos volt. Amit most hallani fogsz, az általad mondottaknál is sokkal titkosabb, veszélyesebb, ezért kényesebb téma tényei, vagy lehet?ségei. Kérlek így kezeld ?ket
 -Rendben!
 – Nos, a felvetésed nem alaptalan. Azonban a probléma ma ilyen módon nem megoldható. Egy ilyen nagyszabású feladatnak még a megtervezése sem lehetséges a GT nélkül. Márpedig a GT sajnos nem egyezne bele ebbe a megoldásba.
 -Honnan tudod? Miért ne lehetne, ….

-Mert tudom. Technikai és ebb?l következ?en politikai akadályok miatt – vágtam a szavába ellentmondást nem t?r? hangon –

– A Tanács tulajdon képen keresztet vetett a Földre, miután a föld valódi vezet?ivel való tárgyalások is kudarcba fulladtak. A földi ember öngyilkos faj. Ezt ?k maguk is tudják.
 -Állj! Állj!  Én ismerem ?ket. Csak védekeztek. Azóta is fogságban tartja ?ket a Békés Tökéletes Civilizáció.
 -Nézd! Tény, hogy olyan fegyverzettel rendelkeznek, melynek a puszta megléte is potenciális veszélyt jelent az egész él?világra, s?t tán még a halottra is, nem is ez a lényeg. Segíteni akarok, de annak a módja teljesen más. Hallottál már a Yayya-ról?
 -Nem.
 – A megismertetésének és a megismerésének egyszer?, de nagyon komoly szabályai vannak. Ha most  tudomásodra hozom a történetet, azzal kötelez?vé teszem számodra a szabályok elfogadását. Visszavonhatatlanul! A Yayya valóság. Ekként és minden id?k legkomolyabb titkaként kell kezelni. Továbbadni, csak a Yayya diktálta szabályok által szabad. A szabályok megszeg?je és leszármazottai halállal fizetnek a titok megsértéséért…

– Mondhatom?- Kérdeztem nagyon komolyan.

 -Természetesen. Mindenképp megoldást akarok!

A szekrényhez léptem és egy faragott míves ládát vettem el?. Katalin elé tettem, kezébe egy átlátszó lapkát adtam, a ládika kulcsát. ?kérd?n emelte rám nagy barna szemeit.

 -Nyisd ki, a Tiéd! – utasítottam szelíd hangon- Tíz éve a tulajdonod. Akkor kaptam…most már tudom, hogy Neked!
   A ládika kinyílt, ami csak úgy lehetséges, hogy megtalálta végleges gazdáját. A tartalmát én sem láttam még, de jól ismertem azt.
 -A Yayya maga a sors. Irányítja az életet, megóv és öl ha kell.

Katalin kiemelte a ládika tartalmát. A valószín?tlenül fekete gömb belseje lehetetlenül fehérnek t?nt. A felszínér?l befelé futó rések és lyukacskák gyönyör? mintákat alkottak, melyek furcsa mód' kívülr?l is láthatóak voltak.- Ez itt a Yayya  magva. Ha a Yayya megéli a neki szánt id?t, termést nevel legbelül és meghal. Minden termés más szín? és mintájú, de csak a fekete életképes. A fekete termés, megtaláltatja magát. Csak olyan ember találhatja meg, aki ismeri a titkot és azáltal, hogy megleli, vállalja a szabályokat is. Ezt egy nagyon öreg asszonytól kaptam, szinte a galaxis túloldalán. Azt mondta, amikor kell, tudni fogom melyik asszonynak adjam. Mert életet, csak asszony adhat. Mindig és mindenhol. Már értem a szavait!
 A Yayya magva a gyöktörzs közepében van. Ha a Yayya kid?l, a megtalálónak két kezével kell a magot kikaparni. Ez esetben a Yayya  neked szánta a  „ lelkét"! A sors akarta így, már azt is tudom miért. A Yayya  a világegyetem minden tudását ?rzi. Öregebb az els? életnél s?t, magánál az anyagnál is. ?maga az élet.
– De mit tegyek vele?

-Hiszen az imént elmondtad! Megoldást kerestél. El kell vinned a Vénuszra és ott el kell temetned. A többit ?maga tudja.
-De a Vénuszon nem lehetséges élet. Csupán én gondolom úgy…Vagy….. Igazam volt?….Istenem! Igazam volt!- meredt rám megdöbbenve.

-Ma még  nincs élet, a magas nyomás és egyéb apróság' miatt, de ez már nem a te dolgod. A Yayya majd irányít….És amíg szeretik, nem pusztul el
– Olyan, mint a földi avokádó körte.

-Nem tudom, nem ismerem, de a Yayya nem növény. ?az élet.

-Mondtad már és én elfogadtam. Vállalom a feladatomat.- Felállt, szemében szomorúság és bátorság kavargott – Indulok.
– Rendben Katalin. Isten óvjon! A szektorhatárig elkísérlek.

Elvezettem az átjáróig, majd hivatalosan is elköszöntem t?le. Akkor láttam utoljára. A hálózatról tudtam meg, hogy két hét múlva hihetetlen baleset érte a lezárt szektorban. Hivatalos útján, a Vénusz bolygón végzett rövid kísérletsorozata alkalmával, visszaindulás el?tt a bolygóba csapódott egy nagy méret? meteor, megsemmisítve a képvisel?asszony hajóját, ?t magát és a személyzetet.
 Rövid id? multán  a legfels?bb tanács színe elé kellett lépnem. A Tanács kinevezett Katalin helyére a szektor képvisel?jének. Hivatalba lépesemkor els? dolgom volt a Vénusz paramétereinek ellen?rzése. A bolygó mostani keringése és egyéb csillagászati jellemz?i kísértetiesen hasonlítottak szomszédjára és gyenge, be nem határolható igen primitív életjeleket is regisztráltam.

Nem az elégedettség a megfelel? kifejezés arra, amit akkor éreztem. Inkább a csodálat…

 

 

                     

Legutóbb szerkesztette - Both Péter (Peth)
Szerző Both Péter (Peth) 95 Írás
Üdvözlök mindenkit! Nagyon szeretem a verseket.Olvasni és írni egyaránt. Nem csupán a mondandója, de a formája miatt is.ÃÅgy gondolom, hogy a vers, tulajdonképpen egy "állapot", amelyben benne vagyunk amikor írjuk, vagy olvassuk. Mert a vers valódi jelentése, mindíg az adott helyzettől és lelkiállapottól függ.