Márton Zsolt : Olvastam költőt…

Olvastam költőt párat, majd százat,
s hallgattam bánatos nagy-nagy énekük,
ahogy sajnálták szegény maguk
vagy gyűlöltek s szidtak, ha volt érdekük.

És hová lett e költők hosszú sora,
kik nem is sejtették lényegét?
Szavuk bár lehetett volna szomjúzó bora,
eleség, melyen nem közöny hordja bélyegét;

lehetett volna lázas borzongás,
könny vagy gyönyör, gerinc tövén,
lehetett volna kaland, világi barangolás,
kard vagy kéz, ha nem véd a törvény;

lehetett volna fortyogó kő, láva,
kihűlt szívünk üres helyén,
lehetett volna szépasszonyok buja vágya,
mi ránk talál életünk fakó telén.

Megölték a verset bűnös angyalok,
ellopták a szó erejét, súlyát s az élét,
kinek mutatni kéne utat, hátul andalog,
nem gyászol a tömeg, s én is hallgatok.

Márton Zsolt

illusztráció Bartos Endre: A költő

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:08 :: Márton Zsolt
Szerző Márton Zsolt 0 Írás
nem vagyok senki, tarkómba mar, vagyunk így sokan , húz ez a dal