Bárányi Ildikó : Keleteurópai megaláztatásaim itt… és nem csak most – 14. Tétel

Teória arról, hogyan lehet elosztani harminc egyenlő napra – 250 gr. vajkockát… És mi van akkor, ha harmincegy napos a hónap?!*

Évezred eleji leltár — 14. Tétel: A BETARTHATATLAN TÖRVÉNYEK CSAPDÁJA

 

Mennél kormányozhatatlanabb lett az ország az „aranykor” éveiben, annál inkább ragaszkodtak a rend és törvényesség látszatához. Az élet minden mozzanatával kapcsolatosan hoztak egy törvényt, vagy még inkább egy elnöki rendeletet. Sőt minden ilyen újonnan kitalált népboldogító intézkedést tudományosan megmagyaráztak.

Valódi csúcsteljesítmény volt az, ahogy minden hétre kitaláltak nekünk valami újat és még újabbat. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, pedig milyen színessé tették a hétköznapjainkat. Emlékeztetőül csak egy párat említenék. Tetszik még emlékezni arra, hogy a levegőszennyezés megakadályozása miatt minden autótulajdonos csak negyven liter benzint vásárolhatott havonta? És azt sem furikázhatta csak úgy, amikor akarta, mert a hétvégi közlekedési baleseteket is meg kellett előzni, ezért a páros rendszámú autók csak páros hetek végén közlekedhettek, a páratlan rendszámúak csak páratlan hetek vasárnapjain.

Ehhez képest kész paradicsomi idők voltak ezek azoknak, akik a gázolaj kitermelésnél dolgoztak. Az elpárolgott gőzök lecsapódásából nyert gazolint nagyon jó pénzért lehetett eladni. Ehhez csak pár köbcentiméter ólomtetraetilt kellett hozzáadni és a találékony motoros-autós ettől kezdve vidáman járhatott munkába. Csak nem volt szabad hirtelen megnyomni a gázpedált, mert akkor csilingelt az előgyújtás és bárki rájöhetett, hogy az illető nem benzint használ. Kivételt képeztek azok a leghidegebb téli hetek, amikor újabb rendelettel teljesen megtiltották a személyautók használatát, megelőzendő a veszélyes baleseteket. Ez volt a menetrendszerű minden téli tüdőgyulladásaim időszaka. Pontosan öt napig bírtam a grippa járvány kellős közepén naponta kétszer fél órát várni a villamosmegállóban, majd gyalogolni a hóban még két kilométert a városvégi rendelőig, no meg elgyalogolni négy-öt kilométert, házhoz hívásokhoz. Utána szép rendben „kiköptem a diagnózist”, azaz a vért, és lefeküdtem.

De az „észszerű egészséges táplálkozás” érdekében, ha nem emlékezne rá valaki, az is meg volt szabva, hogy személyenként havonta mennyi vajat, olajat, cukrot, lisztet, szalámit vásárolhat egy személy. Nos, ez is csak ürügy volt a valódi jókedvre. Például egész külön teória készült arról, hogyan kell elosztani 30 napra — 250 gr. vajkockát. S amikor a kor tökéletlen hőse — Bula — sehogy se tudta elosztani a porcióját a harmincegy napos hónapokban, a legteljesebb derűvel nyugtatták meg: „Mond már, akkor legfentebb egy nap nem eszel vajat! Vigyázni kell a koleszterinedre.”

Bizton állíthatom, hogy soha nem hallottam annyi jó viccet, mint akkoriban. Mert volt is okunk a mindennapos örömre. Volt összehasonlítási alapunk — az előírások — amihez viszonyítva minden nap kiderült, hogy mennyivel jobban élünk. Ha sikerült SZEREZNI valahol egy csomag vajat pluszba, egy liter olajat, egy kiló cukrot, vagy uram bocsá „nyekezol” helyett venni tíz deka valódi babkávét, akkor két napig mi voltunk a Janik.

Hogy mi az a Nyekezol? Nos a fiatalabbak kedvéért elmondom, hogy annak idején, természetesen kizárólag az egészségünk védelme érdekében — a koffein ártalmas — csicseriborsót pörköltek és árpát, azzal „javították” fel a kávét. Ettől olyan lett, hogy a ló is nyerített volna neki örömében. Ennek a román nyerítésnek a magyarosított zsargonjáról van szó. Ne tanulják meg! Tiszta nyelvrontás lenne a kávé meggyalázásán kívül…

Emellett őszinte csodálattal adóztunk naponta a rendeletteremtő szervek találékonyságának. A mi gyarló, földhöz ragadt logikus eszünkkel azt mondtuk, hogy ennél olyanabbat most már biztosan nem lehet kitalálni. Aztán minden nap bebizonyosodott, hogy igenis — LEHETETT! Egyesek szerint létezett egy különlegesen erre specializálódott intézmény, az ÁBB. (Állampolgárokat B.szogató Bizottság) Sőt, idővel kibővült ÁÁBB-vé, azaz, hogy Állandóan b…b. Ennek létezését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy kitalálták a „Halmozás Büntethetőségét”. Amennyiben valakinél otthon több „felhalmozott” élelmet, benzint, kávét stb. találnak, mint amennyi a család egy hónapi engedélyezett porciója, azt büntetőjogi felelősségre vonják, akár börtönbe is kerülhet.

Eközben minden hivatalos szerv tisztában volt vele, hogy ezeket a rendeleteket senki sem tartja be, mert betarthatatlanok, mégis újabb és újabb nevetséges határozatokat közöltek velünk rendszeresen a legteljesebb komolysággal. Egy idő után rájöttünk, hogy ŐK A LEGBOLDOGABBAK a rendeletek megszegése miatt. IGY MINDEN ÁLLAMPOLGÁR MINDIG A KEZÜKBEN VAN.

Mihelyt kényelmetlenné válik valaki, az okoskodása, a nyilatkozatai, a cselekedetei miatt, vagy csak feltételezik róla, hogy esetleg nem úgy cselekszik, mint ahogyan azt elvárják tőle, nem kell politikai pert indítani ellene (nálunk hivatalosan már rég nem voltak politikai elítéltek — itt dúlt a demokrácia!), elégséges bemenni a kamrájába, megnézni hány kiló cukra, lisztje és olaja van, ahhoz, hogy emiatt elítélhető legyen.

És százával voltak ilyen rendeletek!

 

László B. Ildikó

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:12 :: Bárányi Ildikó
Szerző Bárányi Ildikó 0 Írás
Nyugdíjas orvos vagyok, benne a hetedik évtizedben. Jelenleg a Máltai Segélyszolgálat temesvári vezetőjeként szeretetszolgálati és karitativ tevékenységet folytatok.1960 óta jelennek meg írásaim. A Román Írószövetség tagja vagyok 1989 óta. Voltam már a Torony tagja, ahonnan egy időre eltávoztam, személyes érzékenység miatt. De a céljaitok tisztelete visszahozott ebbe az alkotó közösségbe.Köszönet a felajált lehetőségért!