…mint folyók alján a homok…*
Ha nem az örök csillogást keresnéd
Úgy rakódnak bennem az igazságtalan bántások, mint folyók alján a homok.
Fenn a békítő szándékú tiszta víz egy-egy szemcsét néha tovavisz.
Ha a nap rásüt, talán még ragyog is.
De a homok azért homok marad.
S minden mélyebbre dobott kőtől zavaros lesz a víz.
Minél apróbb a homok, annál iszaposabb.
– Néha nem érted, miért vagyok szomorú.
Hiszen te nem gondoltál semmi rosszra. –
A szemenként pergő homok pedig lassan már ötven évet mér.
Csak a felszín marad áttetsző és sima…
S ha nem az örök csillogást keresnéd, az alján megláthatnád a tengernyi homokot.
Kotrógép kellene!
Vagy győznéd puszta, símogató kézzel is?
Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:12 :: Bárányi Ildikó
